Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 112




Millió dolog kapott új értelmet az elmúlt években. Ma már nagyon sok minden mást jelent, mások a definíciók.

Régen, vagy tán nem is olyan nagyon régen, még az volt az okos nő, aki képes volt tisztességgel teljesíteni a munkában, mellette becsülettel nevelt fel egy-két-három gyereket, összetartotta a családot, szerető feleség és társ volt, és mellette nő is tudott maradni.


Ma az okos nő ravasz. Farkánál fogva elrángatja a potens, anyagilag stabil, célirányosan jócskán idősebb pasit a családtól. Segít kisemmizni az asszonyt és a gyerekeket, hogy neki több maradjon. Megalapozza a jövőjét anyagilag, cserébe néha szétteszi a lábát, pottyant egy-két gyereket - hiszen az is anyagi befektetés -, majd kidobja a vénembert. A ma okos nője a férfitól síbolt pénzből pereskedik a még többért, büszkén fizeti a drága ügyvédeket abból, ami sikerült magáénak vallania. A ma okos nője ugyanúgy szeret pénzért - értékekért, ajándékokért - dugni, mint Kelemen Annácska, csak vele ellentétben neki nincs annyi gerince, hogy ezt a világ pofájába vágja. Van a nem túl okos, ámde nem is hülye nő, aki ezekért cserébe a szart is elviseli. Minden rosszat eltűr, él a poshadt pisiben, a rossz kapcsolatban, és még ideológiát is talál, miért. A hitel miatt, a vagyon miatt, a gyerekek miatt, vagy csak mert hát mi lenne vele egyedül. 

A ma okos nője, miután megvan a ház, lakás, kocsi, gyerek - szóval minden, ami kellett neki -, új életet kezd, hiszen az általa ígéreteknek hitt tervek meg nem valósulása elég indok a számára. És magyarázat is van, hiszen még oly fiatal, nem értheti a különbséget. Elég fiatal, hogy meghülyítse a vén faszokat, akiknek kell a csillogás, a dicsekvés a haverok előtt. De elég öreg és rutinos, hogy tudja, hogyan uralkodjon minden és mindenek felett, hogyan rángasson marionett bábuként embereket, családokat, életeket. Elég tapasztalt, hogy újra és újra eljátssza ezt a történetet, amíg olyan öreg nem lesz, hogy már a kutyának sem kell. Az okos nő addigra anyagi biztonságban és jólétben él, a férjek pénzén vett ügyvédek hathatós támogatásával, no és persze ott a kezében a pénzügyi adu ász - a gyerekek. Az örökre bebiztosított bankkártya, és a végső lap, amit elő lehet húzni, ha vesztésre fordulnának a dolgok.

Persze néha az okos nő is megretten, ha éppen nem úgy állnak az ügyek, ha veszélyezteti szuverenitását valamelyik ex kicsit nagyobb szája, és erősebb akarata. Ám ilyenkor hatékonyan kergeti újra siránkozásba a férfit, aki összeomlik, hiszen nem csak a pénzét, az értékeit - amikért megdolgozott egy élet munkájával - veszítette el, de a fiatalság és a szerelem hamis illúzióját is. Az álmokat, amikor még hittel hitte, ő nem csak spermadonor és bakautomata, hanem a nagybetűs férfi, akiért rajong egy okos, csodás, és - igen lényeges! - fiatal nő. Mert még mindig hiszi, hogy az egész szappanopera valódi, csillogó és mesés szerelem volt.

Aztán persze a harag és a sértettség diktálta harc folyik tovább, az okos nő pedig röhög a markába, hiszen széttett lábai és gyermekei okán mindig ő volt és lesz a nyerő. 

Az a ritka véletlen, amikor esetleg az okos nő veszít és bukik néhány értéket, némi pénzt, számára az is győzelem. Hiszen ott a gyerek, a legnagyobb befektetés, és ott van pár tönkretett élet, lealázott, megcsalt és eldobott férfi, pár szétvert család. Számára pedig ez is igazi győzelem. Végtére is dögöljön meg a szomszéd tehene is, nemdebár?

Hát ha baj, ha nem baj, én maradok nagyon buta, hülye és lúzer nő. Olyan buta nő, aki senkit nem tűr meg maga mellett érdekből. Olyan buta nő, aki mindent magának teremtett meg az életben, aki nem a mástól szerzettben páváskodik, hanem a sajátjának örül, legyen az kicsi, kopottas, szegényes, de legalább meleg, otthonos, szeretettel teli. Olyan buta nő, aki szerelemből és élvezetből, nem pedig anyagi haszonért teszi szét a lábát. Olyan buta nő, aki többre becsüli Kelemen Annácskát, mint ezeket a feleségnek hívott ribancokat. 

Akár baj, akár nem, én részt vállalok a kapcsolataimból, akár röpke időre, akár hosszú távra szólnak. Buta, hülye és lúzer nő akarok és fogok maradni, aki gerinccel él, és képes úgy tükörbe nézni reggelente, hogy nem folyik le a csulalé a tükörlapon.

2017.09.27.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...