Azt mondják, elég sok mindenbe beleállok. De valahogy nem jó az út.
Szóval döntöttem, tanár leszek. Az még tán profilba is vág némileg. És mivel ez kicsit sem elég, így szervezek köré egy kis performanszt is. Persze szigorúan kútfőből. Mondjuk félmeztelenre vetkőzve, fejemen tiara vagy glória helyett kémia könyvvel fogom a jövő nemzedékét taní/taní. Így legalább egyszerre több tárgyra is, és még sóbertnorbi sem marad ki a sorból.
Aztán persze fogadom a sorban álló összes média minden jeles képviselőjét, elvállalok minden haknit, és ígérem, mindenkivel leülök tárgyalni, beszélgetni, kávézgatni, de még borozni is, hogy megmenthessem a szent ügyet. Na és a szent tehenet.
Mikor kiderül, hogy a barátaim, akiket amúgy megtagadni nem kívánok, kicsit szélsőségesek (bár ezt a szót még tanárként sem tudom értelmezni és magyarázni, főleg nem a magyar viszonyok között), akkor felháborodva közlöm, hogy én MINDENKIVEL kávézok. Válogatás nélkül, csak a szent ügyért. Mondjuk sóbertnorbi kémiai képzéséért.
Aztán ha jól kirúgnak, és nem kapok munkát, mert széllel szembe mertem pisálni, ráadásul nő létemre, majd jól csinálok egy saját mozgalmat. Hogy miből, azt ne firtassák, a nők ilyen kérdésekre úgysem válaszolnak. Ahogy arra sem, miből és hogyan élnek meg a nincsből. Ez, kérem, művészet. Ábrándos szemmel, üdvözölt mosollyal állok bárminek az élére.
Biztos eljön majd az idő, amikor hiteltelenné válok a nagy egész massza előtt, már csak a barátaim okán is, hiszen őket nem tagadom meg, és lesifotósok lekaphatják, amint a gaznácikot megölelgetem. Na akkor jön a krach. Elfogynak a haknik. Nincs több támogatás, semmilyen sem. Verbális sem. Akkor aztán kardomba dőlök és felkoncolom magam, hátha szól rólam egy szép nekrológ. De mivel én én vagyok, hát majd jól a pofámba röhögnek, és közlik velem: "te hülye p....a, minek álltál bele." És nem lesz senki, aki sajnáljon, szép, megelőlegezett nekrológot írjon még életemben.
Na ez a különbség a jobb és a bal között. Többek között. És ezért nem érdemes csinálni. Mert nem éri el az ingerküszöböt, csak ha letolom a torkokon. Se ha mutatom, se ha írom, nem érdekes. Mert nem lehet sírni, nyafogni és sajnálkozni rajta. Nem lehet vakon és vadul hinni, mert talán gondolkozni kellene. Mondjuk azon, hogy a kerek labda sem mindig tökéletesen kerek.
Na ez az, ami egyforma jobbon és balon is. Mert birka a fekete és a fehér is, és még ha más csapatban is tekereg éppen, ugyanúgy béget a vezérének.
És mire ennek a végére értem, azt hiszem, rájöttem, kihagyom a performanszt. Se nem öltözök, se nem vetkőzök. Ugyanis ezt én találtam ki, így pedig nem lenne elég menő. Épp ezért épp csak annyira érné el az ingerküszöböt, mint bármi más, amit csinálok. Semennyire.
2020.02.09.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése