Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 113




A barátnőm nemrégiben írt egy cikket a bullshitekről. Tudjátok, az afféle Szabó Péter, Oravecz Nóra meg Rubint Réka féle, összehordott sok okosságról. Hogy utálja. Én én is. Imádom az írását!

Ezek az önjelölt guruk sugározzák, ontják kifelé a húdenagyonpozitívvagyok gondolkodást, és tolják le a torkokon, hogy mosolyogj, ha pofán basznak is. Döntsd el, határozd el, hogy pozitív/boldog/fitt/egészséges leszel, és már úgy is lesz! 

Persze az emberek általában akkor olvassák ezeket az idézeteket/könyveket/tanácsokat, amikor épp a legnagyobb és legmélyebb gödör alján csücsülnek. Akkor, amikor elhagyták/megcsalták/kirúgták a munkahelyről/megalázták/kisemmizték/válnak/pereskednek/meglopták/betegek lettek/elhíztak a bánattól. 

És okos - bizony, okos! - emberek ilyenkor adnak egyetlen mondatos tanácsot: légy pozitív, és minden sikerül! Hát nekik biztos, mert a könyveik, cédéik, árujuk fogy, rohamos tempóban, ezzel egyenes arányban telik a zsebük. Hát persze, hogy pozitívan állnak a világhoz - vagy ezt mutatják. 

Áldozatuk pedig mosolyogva és pozitív mantrákat mormolva szépen besétál a kivégzőosztag elé. Mert azt megtanulja, hogy a problémákkal szembe kell nézni, de gyönyörű, pozitív gondolatokat mantrázva itt le is ragad. Szemezget, szemezget a problémákkal, és a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", vagy a "tartsd oda a másik orcádat is" elv alapján felebaráti szeretettel csak papírgalacsinnal lövöldöz az éles fegyverek ellen. Néha. Ha éppen dühös lesz, de az a pozitív gondolkodás oltárán kicsit sem vállalható. Hiszen ott szeressükegymástgyerekek van, meg elfogadás, büfiztetés, pelenkázás és dajkálás. De legalább pozitív hittel és teljes átéléssel teszik mindezt, vigyázva, hogy a másik mellett állót, a környéket, a szomszédot, a kutyát, a tántit, az ángyit véletlenül se találja el. Mert minden harcban van járulékos veszteség, de akinek harca sincs az életben, hiszen oly szép a világ, és minden tökéletes, ha pozitív a gondolat, az ezt értelmezni sem tudja.

Persze a kör ördögi. Mert milyen igazak is Máté szavai: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Ők nem ismerik fel, amit fel kellene, örülnek, magasztosulnak, hogy legalább már a szemezés megy, és papírral is tölthető a fegyver. És nem, nem örökké és maradéktalanul boldogok a tudók, mert ők látják, érzik, mennyire fals és hazug a "légymindigpozitív" egysoros tanácsadó bibliája. De legalább ha háborút nem is nyernek, vagy még hosszú az út odáig, és néha keseregnek, sírnak a vesztett csaták felett, a győzteseknek hittel és bizalommal képesek örülni.

2017.09.29.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk