Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 108




Egy facebook szappanopera története. Avagy: így kell a brazilokénál is jobb sztorit csinálni - akaratlanul és fillérekből.

1.) Ossz meg egy cikket a saját véleményeddel, a saját városod általad ismert helyén történt eseményekről, a saját oldaladon, ami a TIÉD.

2.) Reagálj arra, amikor egy, a helyet, körülményeket nem ismerő, több ezer kilométerre élő ember téged hülyéz le. Azértmertcsak. Mert hát válaszolni ugye illik, csak nem mindegy, hogyan illik. De a hülye úgyis csak te lehetsz.

3.) Addig reagálj normálisan, korrektül, azaz vállald a saját véleményed, amíg le nem hülyéz, egoistáz, barmoz, visszaemlékezve mindenre, amihez nem szólt hozzá, de nem tetszett. Magyarul: egyáltalán nem trendi módon állj ki a véleményed mellett, cserébe nyeld le, mekkora idióta vagy, hogy nem forogsz, mint a napraforgó. Várd ki, amíg bele nem vág egy teljesen más témába, egy korábbi posztod okán, természetesen szigorúan ezen cikk alatt. Hidd el, ha érdeklődő vagy és eleget posztolsz - ráadásul netán véleménnyel -, akkor tuti, hogy lesz muníció a basztatásodra, és a véleményed kritikaként való értelmezésére.

4.) Válaszolj rá kulturáltan, fejtsd ki a teljesen más témáról is a véleményed, ami ismételten is úgyis csak kritika lesz a számára, amivel lehet ellenkezni. Tedd mindezt azért, hogy elolvashasd, milyen uncsi, gáz és egoista istenbarma vagy, hogy mer lenni más véleményed. Sőt, mekkora kritikus egy szemétláda vagy.

5.) Ennek okán vitázz össze a pároddal/fiaddal/lányoddal/kéznél levő baráttal, aki szerint a vélemény és a kritika ugyanaz. A te kritikád (és nem véleményed) pedig mindig, minden körülmények között sértő, bántó. Csakis azért, mert nem hajlasz a jó szóra (értsd: mások más álláspontjára) és ezen nem változtatsz. A másé nem, azt te tűrni vagy köteles. Amúgy pedig kicsit sincs kettős mérce. Sehol sem. A napraforgó pedig szép virág ugyan, de te az úgysem lehetsz. Se forgó, se szép.

6.) Hallgasd meg kioktatását arról, hogy a más témájú kommented nem oda való volt, és ne próbáld meg elmagyarázni, miszerint az csak egy kérdésre adott válasz. Márpedig ha kérdeznek, akkor válaszolni illik. Meg se említsd, hogy korábban pont ő értetlenkedett, amikor egy kommented/posztod törölted, és most éppen ezért nem tetted.

7.) Jussatok el odáig, hogy párod/fiad/lányod/kéznél levő barátod korábbi véleményétől eltérően átmegy hirtelen vad lokálpatriótába, és újfent te leszel a hülye, idióta, egoista és még kirekesztő is,

8.) Ébredj arra, hogy két, eltérő identitású, egymást nem ismerő ismerősöd összevész a cikk alatt egy harmadik, minden mástól teljesen eltérő téma kapcsán.

9.) Ülj le, igyál egy kávét, és nem, ne töröld a posztot. Hadd olvassák mások is a szappanoperát.

10.) Tartsd a szád, és kezdd el visszaszámolni a napokat a közelgő választásokig. Érnek még majd meglepetések.

2017.09.05.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...