Azt mondják, nincsenek véletlenek az életben. Ma megint megerősített ebben az élet.
A hír ennyi: "Autóbuszok viszik az utasokat a Lehel tér és a Nagyvárad tér között, mert baleset történt a Kálvin téri állomáson. A BKV Zrt. fődiszpécsere az [origo]-nak elmondta, hogy reggel 7 óra 37 perckor keletkezett a műszaki probléma, és egyelőre nem tudni, mikor indulhat újra teljes vonalon a 3-as metró." A jobbik eset, ha valaki aláugrott. Persze nem neki, de az utasok tízezrei szempontjából biztos. A rosszabbik, ha kifüstölt, kiégett.
A lányom tegnap az iskolában hagyta a bérleteit. Számoltam, osztottam és szoroztam, a végeredmény az volt, olcsóbb, ha kocsival viszem ki a suliba, mintha megveszem neki a jegyeket a tömegközlekedésre. Az más kérdés, hogy már ez is egy érdekes tény, főleg ilyen benzinárak mellett.
Ám a lényeg: nem véletlen, hogy ez így történt. Mindennek oka van az életben, most, ma így kellett történjen az utazásunk.
Ugyanakkor az elgondolkoztató, hogy nem kevés pénzt fizetünk ki a BKV-ra. Egy bérlet több mint tízezer forint, egy jegy már lassan négyszáz. Ezért kapunk alattunk kifüstölő metrót, trolibuszt, melyen az ajtó két szárnya közötti tízcentis résen fütyül be a jeges szél, Combinot, amely kétcentis hónál vagy esőnél leáll, akárcsak a hármas metró a Nagyvárad tértől a Kökiig.. Kapunk tömeget, büdös emberek tömkelegét, az utasokat zaklató részegeket, akiket senki nem szállít le, no és persze zsebtolvajokat.
De van, amit nem kapunk. Biztosítást. Az nincs a jegy árában már. Szépen kisunnyogták belőle, ha jól megnézi az ember a jegyeket és bérleteket - melyeket a szép barna és rém intelligens ellenőrök oly vehemensen kérnek el - nincs ráírva, hogy az utasok a BKV "biztonságos" járatain biztosításban részesülnének. Ha a sofőr megcsúszik a busszal és felborul, mondjuk a kopott gumik miatt, az utasnak eltörik a keze vagy lába, nincs, aki felelősséget vállaljon. Ha a metró kiég és valaki megsérül - hát így járt.
Tiltakozunk már ebben az országban minden miatt, lassan azért is tüntetnek, ha Karcsi bácsi nagyobbat csuklott, mint rendesen, de senki az ég világon nem emeli fel a szavát amiatt, hogy egy napi BKV utazás lassan egy túlélő túrával ér fel. Különösen havas, vizes időben, bár a kánikula sem jobb. Senki nem emeli fel a szavát amiatt, hogy a szétlopott BKV összes sarát velünk, utasokkal fizettetik meg. Kicsit olyan érzésem van, hogy ha nem futja valakinek autóra, akkor az már nem is ember. Senki nem megy transzparensekkel az utcára, hogy ugyan, vegyék már vissza az elmúlt évek-évtizedek vezetőitől a többmilliós, ok nélkül felvett jutalmait, végkielégítéseit, egyéb pénzeit. Vegyék vissza és adják oda a naponta küszködő sofőröknek, no meg az utasoknak, akik életük és testi épségük kockáztatásával használják a fővárosi tömegközlekedést. Finanszírozzanak belőle használható és biztonságos járműveket és intelligensebb, kulturáltabb ellenőröket.
De visszatérve a kiinduló gondolathoz: ma valaki vigyázott ránk, az időnkre, a nyugalmunkra, a biztonságunkra. Reggel még veszekedtem a gyerekkel a bérlet miatt, most már nyugodt vagyok. Az első szünetben felhívtam és elnézést kértem, hogy kiabáltam vele. Mert semmi sem véletlen az életben, még ha ezt ő nem is érti. És ha nem is jut mindig, minden helyzetben az eszembe.
A hír ennyi: "Autóbuszok viszik az utasokat a Lehel tér és a Nagyvárad tér között, mert baleset történt a Kálvin téri állomáson. A BKV Zrt. fődiszpécsere az [origo]-nak elmondta, hogy reggel 7 óra 37 perckor keletkezett a műszaki probléma, és egyelőre nem tudni, mikor indulhat újra teljes vonalon a 3-as metró." A jobbik eset, ha valaki aláugrott. Persze nem neki, de az utasok tízezrei szempontjából biztos. A rosszabbik, ha kifüstölt, kiégett.
A lányom tegnap az iskolában hagyta a bérleteit. Számoltam, osztottam és szoroztam, a végeredmény az volt, olcsóbb, ha kocsival viszem ki a suliba, mintha megveszem neki a jegyeket a tömegközlekedésre. Az más kérdés, hogy már ez is egy érdekes tény, főleg ilyen benzinárak mellett.
Ám a lényeg: nem véletlen, hogy ez így történt. Mindennek oka van az életben, most, ma így kellett történjen az utazásunk.
Ugyanakkor az elgondolkoztató, hogy nem kevés pénzt fizetünk ki a BKV-ra. Egy bérlet több mint tízezer forint, egy jegy már lassan négyszáz. Ezért kapunk alattunk kifüstölő metrót, trolibuszt, melyen az ajtó két szárnya közötti tízcentis résen fütyül be a jeges szél, Combinot, amely kétcentis hónál vagy esőnél leáll, akárcsak a hármas metró a Nagyvárad tértől a Kökiig.. Kapunk tömeget, büdös emberek tömkelegét, az utasokat zaklató részegeket, akiket senki nem szállít le, no és persze zsebtolvajokat.
De van, amit nem kapunk. Biztosítást. Az nincs a jegy árában már. Szépen kisunnyogták belőle, ha jól megnézi az ember a jegyeket és bérleteket - melyeket a szép barna és rém intelligens ellenőrök oly vehemensen kérnek el - nincs ráírva, hogy az utasok a BKV "biztonságos" járatain biztosításban részesülnének. Ha a sofőr megcsúszik a busszal és felborul, mondjuk a kopott gumik miatt, az utasnak eltörik a keze vagy lába, nincs, aki felelősséget vállaljon. Ha a metró kiég és valaki megsérül - hát így járt.
Tiltakozunk már ebben az országban minden miatt, lassan azért is tüntetnek, ha Karcsi bácsi nagyobbat csuklott, mint rendesen, de senki az ég világon nem emeli fel a szavát amiatt, hogy egy napi BKV utazás lassan egy túlélő túrával ér fel. Különösen havas, vizes időben, bár a kánikula sem jobb. Senki nem emeli fel a szavát amiatt, hogy a szétlopott BKV összes sarát velünk, utasokkal fizettetik meg. Kicsit olyan érzésem van, hogy ha nem futja valakinek autóra, akkor az már nem is ember. Senki nem megy transzparensekkel az utcára, hogy ugyan, vegyék már vissza az elmúlt évek-évtizedek vezetőitől a többmilliós, ok nélkül felvett jutalmait, végkielégítéseit, egyéb pénzeit. Vegyék vissza és adják oda a naponta küszködő sofőröknek, no meg az utasoknak, akik életük és testi épségük kockáztatásával használják a fővárosi tömegközlekedést. Finanszírozzanak belőle használható és biztonságos járműveket és intelligensebb, kulturáltabb ellenőröket.
De visszatérve a kiinduló gondolathoz: ma valaki vigyázott ránk, az időnkre, a nyugalmunkra, a biztonságunkra. Reggel még veszekedtem a gyerekkel a bérlet miatt, most már nyugodt vagyok. Az első szünetben felhívtam és elnézést kértem, hogy kiabáltam vele. Mert semmi sem véletlen az életben, még ha ezt ő nem is érti. És ha nem is jut mindig, minden helyzetben az eszembe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése