Minden kiskutya férgesen születik. Aztán élete során még sokszor megfertőződik a férgekkel, amiket, ha gondos a gazdája, az kiirt belőle.
Ilyen ez a nemzeti oldalnak nevezett tömörülés is, meg ilyen a sok-sok szervezet. Ebben sem különb a többitől.
Mind-mind megfertőződik férgekkel, vannak pétermónikaférgek, véglacikaférgek, pornóslányférgek,berúgtamésver
Látja ám a sok-sok féreg, milyen jó a köztigazda, mindent eltűr, elvisel, jól lehet benne és rajta élősködni, hát nosza, szaporodjunk. És szaporodnak, de nagyon, mert mindig van olyan gazda, aki nem veszi észre, miylen sokan is vannak már, és ezért eteti őket, hadd hízzanak és szaporodjanak tovább, vagy ha észre is veszi, nem törődik vele.
Mert a kiskutya ám kíváncsi és naiv. Megkóstol mindent, amit talál. Belenyal a fűbe, szájába veszi a földet, és bizony élete során temérdek szart is felszed. Kíváncsi kicsi orra naivan beleszippant a nagy rakás kuláréba és kész is a baj. Szar pedig mindenütt akad, szar alak még több. Jóval több, mint gondolnád.
Nem csak a miénk ám a baj, mindenütt ott van. Csak amíg a gazda nem áll oda és azt nem mondja, figyeljetek, baj van, segítsetek, féreghajtó kell, irtani az élősködőket, amíg a gazda lapít és sunyin hallgat, addig csak nő a baj. Addig szaporodnak a férgek, míg mindent el nem lepnek és a köztigazda bele nem döglik.
Mert magyarázat mindig van, de tett kevés. Mert az emberek félnek tenni, mert a beismerés, a tévedés felvállalása nem mindig hoz bocsánatot, sőt, sokszor megaláztatás a "jutalma".
Pedig tükörbe nézni akkor is könnyebb, ha hátulról közben köpnek egyet. Az lefolyik a hátadon, és eltűnik, elnyeli a föld, de a tükörképed tiszta marad és bármikor visszanézhetsz rá, ha megnyugvást keresel.
Mi hát a fontos? Szerintem egyszerű: féreghajtóra fel!
Ilyen ez a nemzeti oldalnak nevezett tömörülés is, meg ilyen a sok-sok szervezet. Ebben sem különb a többitől.
Mind-mind megfertőződik férgekkel, vannak pétermónikaférgek, véglacikaférgek, pornóslányférgek,berúgtamésver
Látja ám a sok-sok féreg, milyen jó a köztigazda, mindent eltűr, elvisel, jól lehet benne és rajta élősködni, hát nosza, szaporodjunk. És szaporodnak, de nagyon, mert mindig van olyan gazda, aki nem veszi észre, miylen sokan is vannak már, és ezért eteti őket, hadd hízzanak és szaporodjanak tovább, vagy ha észre is veszi, nem törődik vele.
Mert a kiskutya ám kíváncsi és naiv. Megkóstol mindent, amit talál. Belenyal a fűbe, szájába veszi a földet, és bizony élete során temérdek szart is felszed. Kíváncsi kicsi orra naivan beleszippant a nagy rakás kuláréba és kész is a baj. Szar pedig mindenütt akad, szar alak még több. Jóval több, mint gondolnád.
Nem csak a miénk ám a baj, mindenütt ott van. Csak amíg a gazda nem áll oda és azt nem mondja, figyeljetek, baj van, segítsetek, féreghajtó kell, irtani az élősködőket, amíg a gazda lapít és sunyin hallgat, addig csak nő a baj. Addig szaporodnak a férgek, míg mindent el nem lepnek és a köztigazda bele nem döglik.
Mert magyarázat mindig van, de tett kevés. Mert az emberek félnek tenni, mert a beismerés, a tévedés felvállalása nem mindig hoz bocsánatot, sőt, sokszor megaláztatás a "jutalma".
Pedig tükörbe nézni akkor is könnyebb, ha hátulról közben köpnek egyet. Az lefolyik a hátadon, és eltűnik, elnyeli a föld, de a tükörképed tiszta marad és bármikor visszanézhetsz rá, ha megnyugvást keresel.
Mi hát a fontos? Szerintem egyszerű: féreghajtóra fel!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése