Egyszer azt mondta nekem valaki, az úgynevezett nemzeti oldalon rengeteg jó ember van, de sajnos nagy részük idealista. Sokan fellázadnának e jelző ellen, pedig az idealista valóban jó ember, csak nem jó harcos. Tudjátok, milyen az idealista?
"Az idealista biztos benne, hogy az együttműködés a legjobb útja annak, hogy mindenki elérje a célját. A konfliktus és konfrontáció elkeseríti, mert úgy érzi szükségtelen gátakat épít emberek közé. Álma, hogy harmonikus, gondoskodó interperszonális kapcsolatokat tudjon kialakítani, és hihetetlen tehetsége van hozzá, hogy más emberek kapcsolatában is ezt elérje. Ez az emberek közti harmónia romantikus ötletnek tűnhet, de az idealista gyógyíthatatlan romantikus, aki inkább arra fókuszál, hogy "mi lehetne", ahelyett hogy mi van valójában az itt és mostban. Abban hisz, hogy az élet tele van lehetőségekkel, amiket csak ki kell aknázni. Nagyon etikusan cselekszik, magas mércéket állít fel magában arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az élet spirituális vagy misztikus dimenziója, a "láthatatlan", sokkal fontosabb számára, mint az anyagi dolgok."
Az idealista csoportokat szervez, meg- és kioszt, ezerrel kommunikál boldog-boldogtalannal, észreveszi a lehetőségeket, vagy csak a lehetőségnek hitt dolgokat, de tovább lépni már nem tud, mert van egy gát. Erkölcsi, fizikai, bármilyen.
Azt mondják, az idealista túlérzékeny mások érzéseire, túlzottan empatikus, elrugaszkodottnak és bolondosnak tűnhet mások számára. Ez így is van. Ha a lehetőségek kiaknázásban valaki nem partner, akkor felhördül és támad, pedig nem bántani akar, csak remél, reméli, hogy álmai valóra válhatnak.
De tudomásul kellene venni: az álmok ritkán válnak valóra, legalábbis úgy, ahogy megálmodtuk őket. Az emberek között sose lesz harmónia, mert mind más és máshogy szeretne. Nem azon kellene gondolkodni, hogy mi lehetne, hanem azon, hogy mi van.
Szép a múlt, lehet tervezgetni a jövőt, de ha csak ezt tesszük, nem éljük meg a jelenünket. És hiába nem fontos az anyagi világ, üres hassal nem lehet világot megváltani.
"Az idealista biztos benne, hogy az együttműködés a legjobb útja annak, hogy mindenki elérje a célját. A konfliktus és konfrontáció elkeseríti, mert úgy érzi szükségtelen gátakat épít emberek közé. Álma, hogy harmonikus, gondoskodó interperszonális kapcsolatokat tudjon kialakítani, és hihetetlen tehetsége van hozzá, hogy más emberek kapcsolatában is ezt elérje. Ez az emberek közti harmónia romantikus ötletnek tűnhet, de az idealista gyógyíthatatlan romantikus, aki inkább arra fókuszál, hogy "mi lehetne", ahelyett hogy mi van valójában az itt és mostban. Abban hisz, hogy az élet tele van lehetőségekkel, amiket csak ki kell aknázni. Nagyon etikusan cselekszik, magas mércéket állít fel magában arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Az élet spirituális vagy misztikus dimenziója, a "láthatatlan", sokkal fontosabb számára, mint az anyagi dolgok."
Az idealista csoportokat szervez, meg- és kioszt, ezerrel kommunikál boldog-boldogtalannal, észreveszi a lehetőségeket, vagy csak a lehetőségnek hitt dolgokat, de tovább lépni már nem tud, mert van egy gát. Erkölcsi, fizikai, bármilyen.
Azt mondják, az idealista túlérzékeny mások érzéseire, túlzottan empatikus, elrugaszkodottnak és bolondosnak tűnhet mások számára. Ez így is van. Ha a lehetőségek kiaknázásban valaki nem partner, akkor felhördül és támad, pedig nem bántani akar, csak remél, reméli, hogy álmai valóra válhatnak.
De tudomásul kellene venni: az álmok ritkán válnak valóra, legalábbis úgy, ahogy megálmodtuk őket. Az emberek között sose lesz harmónia, mert mind más és máshogy szeretne. Nem azon kellene gondolkodni, hogy mi lehetne, hanem azon, hogy mi van.
Szép a múlt, lehet tervezgetni a jövőt, de ha csak ezt tesszük, nem éljük meg a jelenünket. És hiába nem fontos az anyagi világ, üres hassal nem lehet világot megváltani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése