Ismersz engem? Tudod, ki vagyok? Tudod, miként élem a napjaimat, az óráimat, a perceimet? Tudod, mi nevettet meg és mi ríkat? Tudod, mikor igaz a mosolyom és mikor van mögötte bánat? Tudod, mikor élek és mikor vagyok élőhalott? Tudod te, hogy mi a keresztem, amit cipelnem kell, míg végleg le nem tehetem, amikor utam véget ér? Tudod te egyáltalán, ki vagyok én?
Kérdezek, mert ítélsz. Döntesz, határozol és ítéletet hozol felettem. A mosolyom számodra kacagás, a sírásom zokogás, a keresztem csak kis fadarab, mit eldobnom kellene, a szeretetem érthetetlen és igazam álságos. Mit tudsz hát, ki vagy te, hogy ítélsz?
Vannak szólamok, szép körmondatok, sztereotípiák, mind temérdek. De az én utamat én járom, te sose léphetsz abba a mederbe, mert vagy előttem, vagy mögöttem, vagy mellettem lépdelsz. Ahogy én sem léphetek a tiédbe. Ha én nem ítélek, te miért teheted?
A te utad a tiéd, ahogy ítéleted is. A döntés mindig a magunké. Ahogy a megbánás és megbocsátás is, egy-egy téves ítéletért. Jogod van döntésed harsogni, a világba kürtölni, jogod van el- és megítélni, jogod van oldalakat és pártokat, táborokat és ellentáborokat alkotni. Mindünknek van joga.
És vajon kinek van kötelessége? Kinek van kötelessége gondolkozni, mérlegelni, ítélet nélkül elfogadni, és ha meg nem is érteni, tudni, hogy a világ nem fekete és nem fehér.
A világ tarka és benne tarkák vagyunk lelkünkben, természetünkben, emberségünkben, embertelenségünkben, szeretetünkben és gyűlöletünkben, elfogásadásunkban és elfogadni képtelenségünkben is.
Ítélhetsz, de végítéletet csak egy valaki hozhat. És az nem te vagy. Nem is én. Ehhez mi kevesek vagyunk.
Ne akarj hát több keresztet ítéleteid által, mert minden egyes kereszt súlya nyomja a vállad, a szíved, a lelked. És a keresztet utad végéig le nem teheted.
Timi Timi-nek. Mert kérted.
https://www.facebook.com/timi.mazula
Kérdezek, mert ítélsz. Döntesz, határozol és ítéletet hozol felettem. A mosolyom számodra kacagás, a sírásom zokogás, a keresztem csak kis fadarab, mit eldobnom kellene, a szeretetem érthetetlen és igazam álságos. Mit tudsz hát, ki vagy te, hogy ítélsz?
Vannak szólamok, szép körmondatok, sztereotípiák, mind temérdek. De az én utamat én járom, te sose léphetsz abba a mederbe, mert vagy előttem, vagy mögöttem, vagy mellettem lépdelsz. Ahogy én sem léphetek a tiédbe. Ha én nem ítélek, te miért teheted?
A te utad a tiéd, ahogy ítéleted is. A döntés mindig a magunké. Ahogy a megbánás és megbocsátás is, egy-egy téves ítéletért. Jogod van döntésed harsogni, a világba kürtölni, jogod van el- és megítélni, jogod van oldalakat és pártokat, táborokat és ellentáborokat alkotni. Mindünknek van joga.
És vajon kinek van kötelessége? Kinek van kötelessége gondolkozni, mérlegelni, ítélet nélkül elfogadni, és ha meg nem is érteni, tudni, hogy a világ nem fekete és nem fehér.
A világ tarka és benne tarkák vagyunk lelkünkben, természetünkben, emberségünkben, embertelenségünkben, szeretetünkben és gyűlöletünkben, elfogásadásunkban és elfogadni képtelenségünkben is.
Ítélhetsz, de végítéletet csak egy valaki hozhat. És az nem te vagy. Nem is én. Ehhez mi kevesek vagyunk.
Ne akarj hát több keresztet ítéleteid által, mert minden egyes kereszt súlya nyomja a vállad, a szíved, a lelked. És a keresztet utad végéig le nem teheted.
Timi Timi-nek. Mert kérted.
https://www.facebook.com/timi.mazula
Megjegyzések
Megjegyzés küldése