A metrón egy helyes lánnyal utaztam együtt. Divatos, de nem feltűnő ruházat, minimális smink. Meglepően üdítő volt a sok műnő és a leharcolt lányok-asszonyok között. A Gyöngyösi utcánál szállt fel, kezében táblagéppel. Gondoltam, mint sokan mások - idősek és fiatalok, akiknek nincs pénzük könyvre -, ő is olvas rajta. Megállt az ajtónál, nem kapaszkodott, majd vadul elkezdett pötyögni a gépen. Hm. Akkor tán dolgozik, mégsem olvas. Hiszen mi lehet oly fontos, hogy ádázul ellene szegülve a metró kopott fékberendezésének kapaszkodás nélkül pötyögjön. Kénytelen volt kissé arrébb állni a Forgách utcánál, mert valaki - minő felháborító dolog - megzavarta ténykedésében - le akart szállni. Akkor beleláttam a táblagépbe.
Nem lesz nehéz kitalálni: a facebook volt megnyitva rajta. A szemét le nem vette a kijelzőről, néha vad pötyögésbe kezdett.
Elálmodoztam azon, hogy amikor leszáll, kinyújtom elé a lábam, vajon ha hasra esik, akkor leveszi-e a szemét végre a kijelzőről, de leült, hogy végre ne kelljen dacolnia a vad és csikorgó fékezésekkel, és teljesen át tudja magát adni a nélkülözhetetlen közösségi oldalnak.
Ettől függ a népszerűség? Ettől lesz trendi valaki? Ha lemaradok egy hírről, információról, fontos képmegosztásról, ha nem tudok kommentelni egy órát, egy napot vagy egy hetet, akkor már nem leszek a köztudatban?
És nem ő az egyetlen. Csak mások telefonon nézik a rettentő fontos híreket, no nem a híroldalakon, a közösségi portálon. A címszavak elegendőek, hogy a világ helyzetéről képet kapjanak, képek és állapotfrissítések után ítélik meg egymás kedvét-hangulatát.
Nem beszélgetnek, nem mesélnek egymásnak, a tőszavak átvették a sörözős-dumálós esték helyét.
Ha itt tart a mai fiatalság, nem is csoda, hogy nem szaporodik, hanem fogy a nemzet. Lassan a nemzet facebookon és internetes cset oldalakon tudja már le a kötelező napi szex-penzumot is.
Nem lesz nehéz kitalálni: a facebook volt megnyitva rajta. A szemét le nem vette a kijelzőről, néha vad pötyögésbe kezdett.
Elálmodoztam azon, hogy amikor leszáll, kinyújtom elé a lábam, vajon ha hasra esik, akkor leveszi-e a szemét végre a kijelzőről, de leült, hogy végre ne kelljen dacolnia a vad és csikorgó fékezésekkel, és teljesen át tudja magát adni a nélkülözhetetlen közösségi oldalnak.
Ettől függ a népszerűség? Ettől lesz trendi valaki? Ha lemaradok egy hírről, információról, fontos képmegosztásról, ha nem tudok kommentelni egy órát, egy napot vagy egy hetet, akkor már nem leszek a köztudatban?
És nem ő az egyetlen. Csak mások telefonon nézik a rettentő fontos híreket, no nem a híroldalakon, a közösségi portálon. A címszavak elegendőek, hogy a világ helyzetéről képet kapjanak, képek és állapotfrissítések után ítélik meg egymás kedvét-hangulatát.
Nem beszélgetnek, nem mesélnek egymásnak, a tőszavak átvették a sörözős-dumálós esték helyét.
Ha itt tart a mai fiatalság, nem is csoda, hogy nem szaporodik, hanem fogy a nemzet. Lassan a nemzet facebookon és internetes cset oldalakon tudja már le a kötelező napi szex-penzumot is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése