Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 166.

„Szegények klubja – belépő egy koktél, kilépő egy szelfi” - avagy szatirikus szösszenet a jóléti nyomorúságról

 

 
 
Van egy különleges társadalmi réteg, akiket nem találunk a statisztikákban, mégis mindenhol ott vannak. 
 
Ők a jóléti panaszkodók. 
 
Ülnek a full extrás SUV-ban – természetesen bőrkárpit, panorámatető, szomorú Spotify-playlist –, és onnan posztolják, hogy „nem lehet így élni ebben az országban”. A képen háttérben egy latte, előtérben a sírás.
 
Ők azok, akiknek épp most száll fel a repülőjük Dubajba, de a beszállókártya mellé kötelező egy drámai poszt is: „Hova tart ez a világ?! Már a jég is kisebb a koktélban!” A Maldív-szigetek fehér homokján mezítláb szenvednek a középosztály pusztulásáról, miközben épp retusálják a naplementés fotót, amin a fene nagy „nyomorúság” kicsit kiszűri a narancssárgát.
 
A hétköznapi hősük a „minden drága” mottót mantrázza, miközben heti kétszer eszik wagyu burgert, amit természetesen “csak kipróbálásból” rendelt. Ő az, aki szerint tönkrement az ország, de a harmadik AirPods-generációját már alig győzi beállítani az új iPhone 17 Prón, amiről TikTokra panaszkodik, hogy „már semmit nem ér a pénz”.
 
A jóléti nyafogás nem is igazi nyafogás, ha nincs hozzá egy kis vizuális nyomorélmény: minimum egy kéz a plázás papírszatyorral, miközben a caption: „Egyre kevesebb mindenre futja”. Persze csak három üzlet után, öt új ruha és egy spontán Sephora-shopping után, hiszen hát „csak leakciózták”.
 
Ők nem gazdagok. Ők érzékenyek. A világra. Az inflációra. Az aranykártyájuk limitjére.
 
És miért csinálják? Mert panaszkodni közösségi élmény. Mert szenvedni stílusos. Mert ha nincs bajod, nem is vagy valaki.
 
Végül is, ha már minden tökéletes az életükben, legalább valami nyomja őket. Például a klíma a hátsó ülésen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk