Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 190.

A Lángosdráma és a Szójalatte-eposz

  


 
Belpesti barátunk, Zsombor – akinek a francia bulldogját Camembert-nek hívják, és csak biodobozos, kézműves pisztáciás kutyatápot hajlandó megenni – idén is elzarándokol a magyar rögvalóság Mekkájába: a Balatonra.
 
Ám ahogy megérzi a hekk és naptej illatát, megbotlik az igazságtalanság egyik legsúlyosabb formájában: az 1400 forintos lángosban.
 
– Ez FELHÁBORÍTÓ! – visítja, miközben már gépeli is a sztorit Instagramra, természetesen #balaton #drága #rablás hashtagekkel. – A dolgozó nép hogy engedheti ezt meg magának?! A kapitalizmus végjátéka ez, barátaim!
 
Miközben Zsombor filozofikus mélységekbe merül a posztkapitalista  strandgasztronómia igazságtalanságairól, felvillan emlékezetében a tegnapi boldog reggel Budapesten, amikor is a belvárosi dizájnkávézóban, ahol a barista – aki valójában performanszművész, csak most épp művészeti szünetet tart valamiféle kiégés okán– mosolyogva nyújtotta át neki az 1400 forintos vegán szójalattét.
 
Zsombor akkor azt mondta:
 
– Hát ez fantasztikus! Ez már nem is kávé, ez egy életérzés!
 
(Megjegyzés: az ital neve valójában Zen-Karmalatté, és egy kínai kerámiaedényből szolgálták fel, amit egy vietnámi művész meditáció közben készített.)
 
De hát ugye, a lángos az olajos, paraszti étel. A szójalatte meg egy nemzetközi statement.
 
Mert Zsombor szerint van különbség.
 
Az egyik egy avítt néplélek terméke.
 
A másik meg… életstílus.
 
És ez a különbség meg is éri az árát. Mind a 1400 forintot. Csak attól függ, mit posztolsz róla.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...