Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 200.

A mindenszarizmus dicső győzelme

 

 


A mindenszarizmus nem ideológia. Nem mozgalom. Nem is párt. Ez életforma. A mindenszarista ott van mindenhol, ahol van egy kommentmező, egy kocsmai asztal vagy egy kávéfőző, ami túl sokáig főz. Ő nem hisz semmiben, csak abban, hogy minden szar.
 
Ha esik, az szar, mert elázik a zokni. Ha süt a nap, az is szar, mert meleg van. Ha valaki dolgozik, hülye, a hülye pedig szar. Ha nem dolgozik, naplopó. A politikusok szarok, de az ellenzék is szar, sőt még szarabb, mert ők nem is lopnak ügyesen. A fiatalok hülyék, az idősek meg vén hülyék. Ergó szarok.
 
A mindenszarista a pesszimizmus Michelin-csillagos séfje. Ő nem csak keserű, ő gourmet módon gyűlöli a világot. Sokan azt hiszik, hogy őt meg lehet győzni. Hibáznak! Mert akkor a mindenszarista azt mondaná: Na, most még nagyobb szar lesz, mert ez gyanús.
 
Ő nem örül. Ő nem remél. Ő előre lehúzza a jövőt is a vécén.
 
De van ebben egyfajta nyugalom. Aki szerint minden szar, azt nem éri meglepetés. Nem lehet csalódni, ha már eleve meg vagy győződve róla, hogy a jövő is csak egy újrahasznosított szar, a múlt hatalmas kupac fekáliája.
 
És amikor egyszer majd valami szép történik… akkor is csak annyit mond:
 
– Na tessék, most már biztos, hogy valami még nagyobb szar jön.
 
Ezután pedig elballag a naplementébe, fején csuklyával, szívén penésszel, lelkén egy zsugor keserű sörrel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk