Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 173.

Könyvmoly vagyok, tehát vagyok – és az oldalszám az IQ-m!

 
 

 
Ismerjük őket. Ők azok, akik évente minimum 300, de inkább több könyvet olvasnak. Nem, nem klasszikusokat, mert ugyan már, ki akar még egy unalmas Zolát vagy azt a bonyolult nevű oroszt, Dosztojevszkijt bújni, szerencsétlen Jókai veretes-míves mondataival megbirkózni, mikor ott a "Csók a CEO-tól – Modern Romantika 97." vagy a "Vámpír a nappalimban – Szenvedélyes Árnyak 42."? Ezekben aztán van élet! És szenvedély! És helyesírási hibák!
 
Sőt, ezeket lehet csak a TikTokon #booktok könyvajánlókkal felspanolni az "öt könyv, ami megváltoztatta az életem" videókat. Mert hát hogy nézne ki a menő, hashtagekkel agyontolt videóban egy Remargue, egy Steinbeck, egy Dickens, amikor már Ken Follet és Dan Brown is oldschool és boomer?
 
Mert hát, minek a helyesírás, amikor az érzés fontos. És amúgy is, ha egy könyvben 17-szer szerepel a "szerelmetesen" szó, az biztosan jó. 
 
A valódi könyvmolyok tudják, hogy a szókincs bővítésének csúcsa a „lihegve sóhajtotta” és a „forrón szuszogta” kifejezések végtelen permutációja.
 
Ők nem olvasnak Kantot, mert túl komoly, Boris Viant, mert érthetetlen, Rejtőt, mert az túl vicces, meg túl szellemes, és ki érti azt a sok régies szót? Agatha Christie? Ugyan már, hát ott gondolkodni kell! És azt ők nem szeretik. Az olvasás náluk nem gondolkodásra való, hanem versenyzésre. Oldalszámokkal. 
Darabszámokkal. Mert ha valaki nem olvas el legalább heti nyolc könyvet, akkor az nem is ember, csak egy... Netflix-függő.
 
A posztjaik alá odakommentelik: „Én már 238 könyvnél járok idén, pedig csak április van. Ti hogy álltok?” – majd hozzáfűzik, hogy szerintük a régi írók „nem rezonálnak már a mai érzékeny lélekkel”. Főleg azután nem, hogy egy komplett regényt végigküzdöttek, amiben a főhős háromszor változtatott hajszínt, de egyetlen dolgot sem tanult meg: helyesírást.
 
Ám ne aggódjunk: ők az új kulturális elit: a hardcore könyvmolyok. Mert az olvasás számháború lett, és ők a főhadnagyok. Mindenki más meg csak hülye, aki nem tudja, hogy a romantikus irodalom csúcsa a „csillagszóró tekintetében megremegett a szívem” típusú mondatokban van.
 
Zola, Dosztojevszkij? Jókai, Mária? Boris Vian vagy Jack Kerouack?Rejtő, Agatha Christie? Kérlek, ők még nem is voltak TikTokon. Akkor meg mit tudhatnak az életről?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...