Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 192.

Je suis Minden, Je suis Semmi – avagy a Szolidaritás Hősei

 
 

 
 
Van egy különleges alfaja az emberiségnek, akiket nem érdekel sem földrajz, sem történelem, sem kontextus – csupán a profilképük sarka. Oda ugyanis minden tragédia szivárványa, fekete gyásza vagy piros-fekete-zöld-fehér-kék-sárga árnyalata odafér. Ők azok, akik Je suis bármi és Pray for akármi – attól függően, hogy épp mi trendel a világfájdalom ranglistán.
 
Történt valami távoli, bonyolult geopolitikai konfliktus? Nem baj! Nem kell érteni, elég a zászló. A háromperces Google-keresés után jöhet is a komment:
 
"Szörnyű, ami történt. Je suis Kék-Sárga-Magenta. 😢💔"
 
Ők nem olvasnak, nem kérdeznek, csak érzik. Érzik, hogy valami baj van, és az ő morális kötelességük az online világ egyensúlyát helyreállítani egy újabb átlátszó zászlócskával, amely úgy lengedez a profilképen, mint erkölcsi iránytűjük lobogója – sajnos észak nélkül. 
 
A modern világ hősei már nem kardot rántanak, hanem színkódolt zászlót cserélnek a profilképen. A harcmező nem mező, hanem egy 300x300 pixeles négyzet, ahol a bátorság GIF-ekben mérhető, és az elhivatottság mértékegysége a #JeSuis szorzó.
 
Ők azok, akik nem olvasnak hírt – érzik a dolgokat. Nem elemeznek – vibrálnak. Ls ha kérded, mi történik éppen Jemenben, csönd lesz. De ha kiraksz egy vitás zászlót, ők már ott vannak: moralizálnak, színeznek, és épp most „Je suis-álnak” valamit, amit tegnap még összekevertek Moldovával.
 
Ha szólsz, hogy a konfliktus nem fekete-fehér, hanem egy hat évtizedes, összetett kérdés, csak néznek rád, mint akinek nincs szíve.
 
"De hát én csak együttérzek!!!" – mondják 8 felkiáltójellel, szívecskékkel és sírós emojival, miközben fogalmuk sincs, kivel, miért és meddig.
 
A gesztusnak nincs tétje, de van optikája. A profilkép ma nem tükör, hanem zászlótartó. A gondolat pedig nem út, hanem dekoráció.
 
Ám ha holnap más zászló jön divatba, ne aggódj – ők készen állnak. Nem tudják, hol van Donyeck, de tudják, melyik filter áll jól hozzá.
 
És holnap? Holnap új zászló jön. Mert Je suis mindig valaki. És ha mégsem? Akkor Je suis Confus. De legalább nem vagyok Je suis Csendben, mert az nem gyűjt lájkot.
 
Szóval tisztelet azoknak, akik kiállnak a profilkép mögül is – és együttérzés azoknak, akik szerint a világ fájdalma egy filterrel megoldható.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...