Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 197.

„Napszemüveg mögött a nemzet sorsa” 




Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy politikus, akinek a legfontosabb kormányzati eszköze nem a törvény, hanem az Insta-filter volt. Ő nem a Parlamentben dolgozott, hanem a „történetem ma” szekcióban. Ott vívta meg a csatáit – hol a hajnalban készített kávéval („A hazáért ébren!”), hol a naplementében futott félmaratonnal („Csak előre, mint a nemzet!”), esetleg egy jó szögből ellőtt szelfivel a turul szobor tövében („Őseink örökségét visszük tovább – #küzdelem #haza #napszúrás”).
 
Ez a típusú politikus nem dönt, hanem posztol. Minden lépését gondosan dokumentálja, mintha a történelemkönyveket máris a saját galériájában írná. A szerkesztésnél csak a szándék nagyobb: legyen ott egy kis derítőfény, egy kis bokeh, és egy jó adag demagógia. Minden képhez jár egy frappáns idézet, lehetőleg saját kútfőből, ami félúton van Arany János és egy wellness szálló hűtőmágneses bölcsessége között. („Ha nincs út, csinálunk egyet – különösen, ha választás jön!”)
 
És ha véletlenül nem történik semmi aznap? Semmi baj. Akkor jön egy throwback, egy „régi harcosként is fiatal maradok” típusú bejegyzés, ahol 2009-es képén is ugyanaz a kisimult arc köszön vissza. Mert a köz szolgálata felemelő – különösen, ha szponzorált krémeket is tesztelhetünk közben.
 
Ilyen hőseink vannak nekünk. Nem kormányoznak, influálják a közt. És mi csak lájkolunk, reagálunk, néha nevetünk. Mert mi is tudjuk: a valóság rég le van retusálva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...