Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 193.

A háztömbben, ahol lakunk, van egy csomó erkély. Jó, nem túl nagyok, de mégiscsak erkélyek. Nem kilépésre sem elég franciaerkély, ahová jó esetben egy szék, ha elfér, hanem igazi erkély. Ráadásul parkra, zöldre néz, nem betontömbre, aszfaltra.

 


 

Amit nem értek, hogy az emberek semmire sem használják az erkélyeiket. Jó esetben raktárként funkcionál, ott parkol a bicikli, a létra, mindenféle limlom. 
 
Üres, kihalt, mintha élet sem lenne az ablak-ajtó mögött.
 
Amikor körfolyosós belvárosi házban laktunk, mindig vágytam arra, hogy bár lenne egy kicsike privát szférám, kinn, a levegőn. Egy hely, ahová kiülhetek olvasni, vagy akár csak a facebookot nyomkodni, kávézni, vagy egy kis virágot ültetni. Amikor ide költöztünk, az első, amibe beleszerettem, az erkély volt. Alig vártam a jó időt, hogy végre belakhassam. De igazi otthon ez a rész idén lett.
Ám a teljes tömbben alig három-négy olyan kicsiny erkélyt látok, ahol élet van. Bármilyen életjel, nyom, hogy ott emberek élnek, és nem csak laknak. Mondjuk van virág, amit azért meg kell locsolni, szóval legalább egyszer a lakás gazdája kidugja az orrát. És egy, összesen egy erkély van az egész tömbben, ahol szék, asztal, napernyő van, gazdája pedig naponta kiül kávézni, olvasni.
 
Valahogy úgy tűnik, sokak számára az erkély - legyen az kicsi vagy nagy - csak nyűg, felesleges tér, ami legfeljebb a lakás értékét emeli, ha el akarják adni, esetleg lomtár híján tároló helyiség, de korántsem hasznos, belakható terület.
 
Pedig nagyobb, de akár még a mienkhez hasonlóan kicsinyke erkélyek esetén kellő kreativitással egy kisebb nappali is kialakítható. Sőt, akár étkezőként is funkcionálhat a hely, bár tény, némileg többször kell felállni, és a konyha-erkély útvonalat megtenni edényekkel, palackokkal, miegyébbel. Rendkívül praktikus lehet az összecsukható bútorok használta, így néha étkező, máskor nappali, pihenőhely, megint máskor virágoskert a kis hely. megfelelő árnyékolással akár napozásra is jól használható.
 
Komolyan, évekig irigyeltem azokat, akiknek hatalmas, napos erkélyük, ne adj' Isten, teraszuk van. És képtelen vagyok megérteni azokat, akik számára az erkély haszontalan, felesleges tér.
 
Te mit gondolsz erről?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk