Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 171.

A Facebook kebelfóbiája – avagy miért rémálmodik Zuckerberg egy túl mély dekoltázsról

 


A Facebook egy kifinomult, érzékeny lélek. Olyan, mint egy viktoriánus nevelőnő, akit szívroham kerülget, ha egy mellbimbó árnyéka véletlenül megvillan egy profilképen.

Mert tudjuk: nincs félelmetesebb dolog a modern internet számára, mint egy női kebel. A kebel veszélyes, szubverzív, anarchista! Ha megmutatod, jön a nagy kék kéz, és lecsap: “Ez közösségi alapelveinkbe ütközik.”
 
Ám ne aggódjunk: ha véres balesetvideókat nézegetnél, ahol egy kombájn szorosabb barátságot köt valakinek a gerincével – az rendben van. Az nem zavarja a közösséget. Csak ugye a mell középső kicsiny része zavarja. 
 
Hiszen mindenki tudja, hogy a kebel az internet terrorfegyvere: egy rossz pillanatban villantott mell akár választásokat is eldönthet! (Ami persze nem baj, ha a választásokat egy orosz trollhadsereg irányítja. Az rendben van.)
 
És mi van a társkereső csoportokkal? Nos, ott egy másik univerzum szabályai érvényesek. Ahol a „komoly kapcsolatot keresek” poszt alatt egy, khm, „komoly farokkal” illusztrált fotó terpeszkedik, esetleg pornóra hajazó kihívó kép, az rendben van. Oda a Facebook algoritmusa valahogy nem lát el. 
 
Talán mert a mesterséges intelligencia is pirulós kamaszfiú módjára reagál: „Hú, ez túl durva, inkább úgy teszek, mintha nem látnám.”
 
De térjünk vissza a kebelhez, e tiltott gyümölcshöz. Az nem lehet csupán egy testrész – nem! Az forradalmi jelkép, kérem tisztelettel. 
 
Egy mell = felforgatás. Kettő = rendszerellenes lázadás. Három? Na az már anarchia. 
 
Facebook pedig rendpárti. Sőt: kebelrendpárti. A kebelnek a melltartóban a helye, a melltartónak pedig a zárt szekrényben, a szekrénynek pedig egy másik dimenzióban, ahová az algoritmus se lát.
 
Szóval legközelebb, ha egy posztod eltűnik, mert egy szoptató anya véletlenül nem photoshoppolta ki a bimbót: ne csodálkozz. Ez nem hiba. Ez rend. Mert a Facebook szerint a világ megérdemli, hogy lásson vért, kínzást, meg egy kis pornográf giccset – de egy női mell? Na, azt már nem. Mert az erkölcs, barátaim, valahol a dekoltázs vonalánál kezdődik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...