Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 194.

Géza, az utak királya

 
 

 
Valahol Magyarország sztrádáin, ahol a felezővonal is csak megszokásból létezik, ott cammog Géza — az utak koronázatlan királya. Ő nem siet. Nem, kérem szépen. Ő halad, méltósággal, 92-vel a belső sávban. Mert ott a helye. Mindig is ott volt, amióta Gizi nénivel megvették a 1200-as Skodát. Géza a belső sávra született.
 
A KRESZ? Az csak ajánlás. Olyasféle, mint a táblák a természetvédelmi területen: „Kérjük, ne tépje le a virágot."
 
De ha mégis leszakad, hát istenem, virág még nő. Sáv az meg van bőven.
Gézának meg múltja van: a Trabantos időkben még villogtak neki, mert menő volt és akkoriban ez volt a lájk jel. Most is villognak, csak valahogy idegesebben.
 
De Gézát nem lehet siettetni. Ő az autópálya Buddhája. Az idő neki dolgozik. Ha valaki rátol, ő csak még lassabban gurul, egy kis fék, csak hogy tanuljon az ifjú titán, hogy nem mindig a lóerő győz, hanem néha a bölcsesség.
 
És ha valaki megelőzi jobbról? Hát, az egy törvénytelen suhanc, egy útpréri cowboy, akinek a lelke még nem érte el a forgalmi zen állapotát. Géza csak néz utána, mintha azt mondaná: "Egyszer te is belátod, hogy a nyugalom az igazi tempó."
 
Mert Géza nem csak vezet. Géza tanít. Géza nevel. A tükörből visszanéz rád, és egy pillanat alatt megérted: ő nem akadály, ő egy próbatétel. Egy karmikus vizsga. És te megbuktál, fiam, ha dudálsz.
 
Kérdezhetnéd, mikor húz ki végre a külsőbe? Nos, amikor a belső sáv már elfáradt, vagy Gizi néni megszólal az anyósról: „Géza, most tényleg húzz már ki, ez már kínos.”
 
De addig… addig hódolunk. Előzzük. Dudálunk. És mélyen legbelül tudjuk: mi mind csak vendégek vagyunk Géza országútján.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk