Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 170.

Számháború a Téren: 20, 200 vagy 2000? Az Igazság Valahol a Képzelet Határán

 
 

 
Tegnap ismét tüntetés volt a téren, vagy legalábbis valami, ami egyesek szerint tüntetés, mások szerint közepesen sikerült flashmob, a rendőrség szerint pedig valószínűleg csak egy túltöltött villamos szokatlanul hangos kiürülése.
 
A szervezők szerint több mint kétezren jelentek meg, amit ők a „tér telítettségi érzete” alapján mértek fel, illetve a "nagymama is azt mondta, hogy rengetegen voltak." Az esemény Facebook-oldalán egyébként 3,4 ezren jelezték, hogy „érdeklődnek”, ebből ketten valóban eljöttek, a többiek pedig lélekben voltak velük otthonról, miközben vacsorát rendeltek.
 
A kormányzati kommunikáció ellenben már hajnalban világossá tette: a jelenlévők száma nem haladta meg a húszat, ebből heten amúgy csak a buszra vártak, ketten pedig kutyát sétáltattak, és egy ember teljesen véletlenül fordult be a térre, miközben Pokémon Go-t játszott.
 
A rendőrség hivatalos becslése szerint „néhány száz ember” lehetett a helyszínen, amit azóta is próbálnak pontosítani, de a számológépek lemerültek, és a drónfelvételek alapján jelenleg egy madár is tüntetőként van számon tartva. A madarat azóta előállították, bár továbbra is csak annyit mond: csip, csirip.
 
Az ügyet nemzetközi megfigyelők is figyelemmel kísérték: egy belga civil szervezet szerint „Brüsszelben ezt simán ötezernek írnák”, míg egy orosz elemző úgy nyilatkozott: „ott, ahol ennyi ember gyűlik össze, az nálunk már forradalom.” Egy amerikai think-tank ezzel szemben csak annyit jegyzett meg: „Ha nincs fegyver, akkor ez nálunk pikniknek számít.”
 
Független szakértőket is megkérdeztek, akik egyöntetűen megállapították: az emberek száma relatív. Egyikük szerint „ha egy ember nagyon hangos, az öttel is felér”, míg másikuk úgy véli, „minden résztvevő egy algoritmus szerint öt másik embert is képvisel, így a végső szám valahol a végtelen és a nullához konvergáló statisztikai hiba között mozog.”
 
A politikai pártok is megszólaltak: az egyik ellenzéki formáció szerint „a nép végre megmozdult”, míg a kormánypárt úgy fogalmazott: „az emberek megmozdulása a közlekedési lámpa zöld jelzésének volt köszönhető.” Egy kisebb párt külön örömét fejezte ki, hogy végre legalább 3 ember felismerte a logójukat.
 
A szervezők szerint a következő tüntetés még nagyobb lesz – akár tízezren is lehetnek, ha sikerül megfelelő kameraszögből fotózni a szoborcsoportot, és elég molinót pakolni a padokra. Eközben a kormány már előre jelezte: senki nem lesz ott, de ha igen, az provokáció.
 
A valós számot tehát nem tudjuk. De egy biztos: aki ott volt, az vagy hős, vagy zavart járókelő – attól függ, melyik hírportált olvassa.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...