Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 189.

„Szívem szerint posztolnám” – avagy egy 10 hónapos #influenzás kisgyermek panaszai

 
 

 
Tologatják. A kerekek surrognak a járdán, ahogy anyuka egy kézzel egyensúlyoz – ugyanis a másikkal görget. A babakocsi rázkódik, de a kijelző stabilan világít a pici ölében: egy hang nélküli rajzfilm már negyedszer játssza le ugyanazt a jelenetet, és a baba, mint egy kis mesterséges intelligencia, már reflexből nevet a megfelelő pillanatban.
 
Anyuka közben multitaskol: az ujjai tapasztalt gyorsasággal osztanak meg fürdőzős fotót a gyerekről, #habparty #elsőfürdés #babaszépségverseny, közben a kommentek alatt igyekszik minél gyorsabban visszaszívecskézni a „de cuki 😍” típusú bókokat. A baba bőre még alig szokott hozzá a világhoz, de már online jelenlétet épít, hiszen a mami a virtuális világban digitális tartalomkészítő, akármit is jelentsen ez.
 
A játszótéren más babák is ülnek – csendes, pixelbe fagyott társaság. Nincs sírás, nincs zaj, csak a tompa zene a fülhallgatóból, amit egy másik anyuka hallgat, miközben a gyereke a homokozó helyett egy tablet érintőképernyőjére lapátol éppen homokot. De legalább csendben van.
 
Apa nincs sehol. Talán dolgozik. Vagy otthon a vécén, ahol éppen TikTokot pörget, mert valamikor valaki azt mondta neki, ez az igazi pihenés. Ott van pihenés igazán, egy gyorsan elmúló videóban, ahol a gyerek leesik egy kanapéról, de „viccesen”.
 
A gyerek, aki még nem tud beszélni, de már tudja: ha sír, kap egy képernyőt. Ha néz, maradhat. Ha nem reagál, jön az új app.
 
Az első szavak nem anyu vagy apu lesznek, hanem „szkippeld a reklámot”, és a dackorszakban majd földhöz is vágja magát, miközben ezt ordítja.
 
És amikor majd felnő, és megkérdezi: „Anya, milyen voltam kicsiként?” – akkor anyuka előveszi az Instagramot. Ott van minden. Nincs mit mesélni. A történetek már akkor is csak sztorik voltak, és csak 24 óráig éltek. Mint az emlékek, amiket soha nem éltek meg igazán.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk