Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 890.

Közlemény: A Fehér-Arany Rendelet

 


 
 
Történelmi pillanatnak lehettünk tanúi: az újdonsült egészségügyi miniszter, látva a kórházi folyosók sanyarú, celofánszagú magányát, aláírta a „GURIGA-1” fedőnevű rendeletet. A határozat értelmében minden állami egészségügyi intézmény mosdójában kötelező jelleggel el kell helyezni legalább egy darab, minimum kétrétegű (de nem smirgli kategóriás) vécépapírt.
 
A miniszter az ünnepélyes sajtótájékoztatón kiemelte: Vége a zsebkendővel zörgés és a gépelt zárójelentések alternatív felhasználásának korszakának!
 
Bár a rendelet nagylelkűen rendelkezik a beszerzésről, a szöveg jótékony homályban hagyja azt a kényes kérdést, hogyan akadályozható meg a papír rejtélyes szublimációja. A statisztikák szerint ugyanis egy átlagos magyar kórházban a vécépapír felezési ideje rövidebb, mint egy szabad szemmel látható plutónium-izotópé: a kihelyezést követő 47. másodpercben általában már csak a barna kartonhenger árválkodik a falon. Néha még az sem....
 
A kormány azonban nem bízza a véletlenre a nemzeti vagyon megőrzését. Mivel a kérdés immár rendészeti és taktikai hatáskörbe tartozik, a feladatot a Decathlon-stílusú belügyminiszter kapta meg, aki közismerten imádja a technikai megoldásokat és a terepszínű praktikumot.
 
A belügyminiszter már vázolta is a várható intézkedéseket, amelyek ötvözik a sportos dinamizmust a szigorú megfigyeléssel:
 

  • Chipelt rétegek: Minden egyes lapba egy RFID-csipet szőnek, amely a kijáratnál sípolni kezd, ha valaki nem rendeltetésszerűen (azaz a testüregén kívül, a lefolyóban) próbálja távozásra bírni a papírt.
  • Kevlár-erősítésű tartók: A papírhenger tartóit 15 centiméter vastag acélpáncélzat védi majd, amely csak érvényes TAJ-kártya leolvasása és egy háromperces "miért vagyok itt" motivációs beszéd után adagol pontosan három szelvényt.
  • Taktikai visszacsévélés: Ha az érzékelő azt észleli, hogy valaki túl gyorsan rántja meg a tekercset (ún. pánik-adagolás), a rendszer azonnal visszahúzza a papírt egy nagy sebességű villanymotor segítségével.
  • Vármegyei Papírőrök: Minden mosdó elé kirendelnek egy-egy jó kondiban lévő, Quechua-széldzsekis biztonsági embert, aki gyanús táskadomborodás esetén azonnali motozást végezhet.

 
A szakértők szerint a két minisztérium együttműködése garantálja a sikert. Igaz, a biztonsági berendezések költsége nagyjából három új onkológiai centrum árával vetekszik, és a betegeknek most már nemcsak a betegségüktől, hanem a vécébe épített arcfelismerő rendszertől is félniük kell, de legalább elmondhatjuk: A papír ott van. Az, hogy senki nem meri megérinteni, már egy másik reform része lesz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk