Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 898.

A modern gátszakadás, avagy árad a bitek vize

 

 
  
„Mint az őrült, ki letépte láncát...”
Pontosan így veti bele magát a nép az aznapi világmegfejtésbe a kommentszekció mélyén. Nem kell ide tavaszi hóolvadás, elég egy rosszul megfogalmazott félmondat valami influenszertől vagy egy újabb rendelet-tervezet, és máris szakad a gát. 
„Vágtatott a Tisza a rónán át”
De ma már nem a kanyargó folyó vágtat, hanem a közvélemény-kutatási adat. Egyik nap itt hömpölyög a népszerűség, másik nap amott mossa el a partot. A politikus pedig, mint rutinos gátőr, nem homokzsákot hord, hanem újabb Facebook-posztokat lapátol a szemünk közé, remélve, hogy a népharag nem az ő kertjét önti el először.
„Zúgva, bőgve törte át a gátot”
A gát itt már régen nem földből van, hanem a józan ész maradékaiból. De hát a zúgás kötelező. Ha nem kiabálsz nagyobbat a másiknál a stúdióban, vagy nem írsz csupa nagybetűvel a fórumon, akkor nem is létezel. A bőgés pedig megy a választás után - hol örömünkben, hol bánatunkban, de leginkább azért, mert megint drágább lett a lángos a parton.
„El akarta nyelni a világot!”
És el is nyeli. Pontosabban a mobilunk nyeli el a világot. Ott örvénylik a szemünk előtt az egész közélet:
 
* A gumicsizmás PR-fotók (mert gátnál állni muszáj).
* A "szakértői" vélemények (amikből több van, mint vízcsepp a mederben).
* A mutogatás (hogy ki lopta el a rőzsét a gátépítésnél).
 
A helyzet az, hogy míg Petőfinél a Tisza végül megszelídült, a mai közéleti áradásban nincs apály. Itt mindenki kapitány, mindenki gátőr, és mindenki egy kicsit láncát tépett. Csak reménykedni tudunk, hogy a nagy zúgás közepette valaki észreveszi, hogy a bárka már rég léket kapott, és nem a víz a baj, hanem hogy mindenki a másikat akarja kidobni belőle.
„Zúgjatok csak, korcs fiai a sorsnak,
Míg a lájk-áradat mindent el nem borít!”
(Szabadon a mai állapotokról)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk