Van egy furcsa szokásunk: szeretjük úgy elképzelni a jövőt, mint egy frissen felvert tejszínhabot. Könnyű, édes, és ha elég erősen hiszünk benne, akkor talán nem is esik össze. Csakhogy a valóság nem cukrászda. Ott nincs habfixáló.
Miközben itt a kényelmesebb forgatókönyveket rajzolgatjuk, Európa több pontján már nem rajzolnak, hanem radíroznak. Írországban és Franciaországban emberek mennek utcára, mert a mindennapi élet költségei nemhogy nőttek, hanem elszabadultak. Az állam pedig nem mindenhol tud vagy akar úgy reagálni, ahogy azt a polgárok elvárnák. Ilyenkor a rendszer nem szépen recseg, hanem hangosan csattan.
És itt jön a különös rész. Miközben máshol már érzik, mit jelent egy rosszul kalibrált gazdasági vagy társadalmi irány, nálunk sokan még mindig úgy beszélnek a változásról, mintha az egy kockázatmentes kalandpark lenne. Mintha lenne egy próbaidőszak, ahol ha nem tetszik az eredmény, visszakérjük a jegy árát.
Pedig egy ország nem applikáció, amit újratelepítünk, ha lefagy.
A közelmúlt története nem poros tankönyv, hanem élő emlékezet. Volt időszak, amikor a hónap vége nem egy dátum volt a naptárban, hanem egy akadálypálya. Amikor a pénzügyi tervezés nem arról szólt, hogy mit szeretnénk még, hanem hogy mit tudunk egyáltalán kifizetni. Ez nem nosztalgia, hanem tapasztalat.
Ehhez képest ma egyre gyakrabban jelenik meg az a gondolat, hogy a jólét valami alapbeállítás, amit csak vissza kell kapcsolni. Mintha a gazdaság egy villanykapcsoló lenne, nem pedig egy bonyolult szerkezet, ahol minden mozdulatnak ára van.
A politikai ígéretek világa külön műfaj. Olyan, mint egy kirakat, ahol minden termék hibátlan, és egyikhez sincs feltüntetve az ár. A gond csak az, hogy amikor hazaérsz vele, a számla akkor is megérkezik. És azt már nem a kirakat fizeti ki.
Egy bizonytalan, gazdasági és geopolitikai feszültségekkel teli világban különösen veszélyes hinni az egyszerű megoldásokban. A "majd valahogy lesz" nem stratégia, csak egy halogatott felismerés előszobája.
Ami előttünk áll, az nem egy mese, hanem munka. Nem látványos, nem hangos, és főleg nem gyors. De működik. És ami működik, azt érdemes legalább megérteni, mielőtt lecseréljük valami hangosabbra.
Talán nem ártana időnként leporolni a józan észt, és használni is. Nem divatos eszköz, de meglepően hatékony. Nélküle viszont könnyű belelépni ugyanabba a gödörbe, amit mások már kitapostak előttünk.
A döntések ideje nem a vágyak terepe, hanem a következményeké. És a következmények, nos, azok nem olvasnak kampányszövegeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése