Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 907.

A „Szent 480-as” Kátéja: Vasárnapi tankolási kisokos


 

 
Elérkezett a pillanat! Vége a számokkal való felesleges bűvészkedésnek. Miért is figyelnénk holmi világpiaci folyamatokra vagy ellátási láncokra, amikor a megoldás ott van egyetlen Facebook-posztban?
Vasárnap reggeltől a magyar benzinkutakon új törvény uralkodik: a Közfelkiáltás Alapú Árképzés.
 

Hogyan tankoljunk az új korszakban? 

*A belépő: Magabiztosan kanyarodj be a kútra. Ha látod a kijelzőn a 600 feletti számokat, ne ess pánikba! Ez csak a múlt rendszer optikai csalódása.
 
*A fizikai aktus: Emeld le a pisztolyt, és töltsd tele a tankot. Miközben csorog az üzemanyag, mormolj el egy gyors fohászt a Megváltóhoz, aki egyetlen tollvonással (vagy állapottal) eltörölte az inflációt.
 
*A kasszánál: Itt jön a hitvallás. Amikor a pénztáros halkan elrebegi a végösszeget, nézz mélyen a szemébe a szabadság harcosa tekintettel, és közöld: "Barátom, elég a dumából és a hangulatkeltésből! Itt van 480 forint literenként, a többit pedig írd fel a globális háttérhatalom számlájára." 

Miért működik ez? (A teológiai magyarázat) 

Mert ha elég erősen hiszünk benne, a molekulák engedelmeskednek. Ha a Messiás azt mondta, hogy 480, akkor a benzinnek kutya kötelessége annyiért égni. Aki pedig mást mer állítani – legyen az közgazdász, kúttulajdonos vagy a fizika törvényei –, az szimplán csak hangulatkeltő. 

Mi lesz a következmény?

*A kutas: Valószínűleg hívja a rendőrséget.
 
*A rendőrség: Valószínűleg értetlenül néz.
 
*Te: Viszont erkölcsi győztesként várod az autómentőt a lezárt kút mellett, tudván, te megtetted, amit a poszt megkövetelt.
 

Hasznos tanács a végére:

 
Ha a kútoszlop mégis többet vonna le a kártyádról, ne káromkodj! Csak gondolj bele, hogy a különbség valójában nem is létezik, az csak egy digitális délibáb, amit a hitetlenek vetítenek eléd.
Vasárnap reggel találkozunk a sorban – hozzatok magatokkal sok hitet és pontosan 480-as címleteket! (Vagy legalább egy nagyon jó ügyvédet.) Hiszen a Messiás megígérte!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk