Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 888.

 

A magyar politikai fejlődéstörténet új, eddig ismeretlen fejezetéhez érkeztünk: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) ünnepélyesen és kérlelhetetlenül felváltotta a Családi Együttműködés Rendszere, azaz a CSER. 
 
 

 
Vége a sötét középkornak, ahol a lojalitás és a pártkönyv döntött; üdvözöljük a felvilágosult sógorok, komák és Decathlon-menedzserek korszakát!
 
A CSER-korszak legfőbb pillére a szakértői kormányzás forradalmian új, magyarosított definíciója. Eszerint szakértő az, aki kibírta Magyar Péter mellett az elmúlt másfél évet anélkül, hogy idegösszeomlást kapott volna, vagy legalábbis az esküvői tanúja volt. A korábbi miniszterelnök által ígért bebizonyított szakértelem végre testet öltött, méghozzá a legszűkebb családi körben. 
 
Ki más érthetne jobban az igazságügyhöz, mint a sógor, Melléthei-Barna Márton? Ő az, aki nap mint nap átéli az igazságot a vasárnapi családi ebédeknél, és akinek lojalitása nem csupán politikai, hanem vérségi – ami, mint tudjuk, sokkal stabilabb valuta. Ez a nepotizmus gyanúját is elegánsan hárítja, hiszen miért is keresnénk idegeneket, ha a családban mindenre van megoldás? A CSER jelszava: 
 
"Tartsuk a hatalmat a családban, ott legalább tudjuk, ki mennyit lop... ööö, dolgozik."
 
De a szakértelem nem áll meg a családfánál. A belügyi tárca élére egy olyan technokrata került, akinek kompetenciája megkérdőjelezhetetlen: egy volt sportszeráruház-igazgató. Pósfai Gábor kinevezése zseniális húzás, hiszen ha valaki képes menedzselni a sátrak és gumicsónakok logisztikáját egy nyári akció idején, az ne tudná irányítani a rendőrséget és a titkosszolgálatokat? 
 
A rendvédelmi dolgozók végre reménykedhetnek: talán nekik is jár majd a 10%-os kupon és a "legjobb dolgozó" oklevél. 
 
A CSER-kormány a tudományra és a kultúrára is gondolt: a tudományos miniszter egy extanácsadó lett, a kultúráért pedig egy volt kultúrtanácsadó felel, így garantált, hogy a "mit tudhat egy civil" kérdésre a válasz mindig: "eleget ahhoz, hogy a pártot szolgálja". 
 
A CSER, feleim és hívek, nem csupán egy rendszer, hanem egy ígéret: a szakértelmet a családi béke, a rendet pedig a sportszerűség váltja fel. Isten óvja a CSER-t!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...