A tökéletes demokrácia - amikor a csend a legszebb érv
Üdvözöljük a 21. századi, modern, szálkamentes demokráciában! Végre elértük a politikai nirvánát: eltűnt a zaj, a vita, és a bosszantóan sokszínű vélemények zaja sem zavarja már a központi harmonizációt.
Milyen csodálatos is ez az új világ! A kétharmad nem pusztán egy számszerű többség, hanem maga a megtestesült stabilitás. Minek is bajlódnánk a fékekkel és ellensúlyokkal? Azok csak lassítják a haladást. Képzeljék el, milyen unalmas lenne, ha valakinek minden törvényjavaslatba bele kellene kötnie, vagy ne adj’ isten, kompromisszumokat kellene kötni?
A kétharmad a politikai menü egyetlen fogása: nincs étlap, nincs választás, de legalább nem kell azzal tölteni az időt, hogy elolvassuk a hozzávalókat.
És a kispártok? Nos, végre ők is belátták, hogy a parlament nem játszótér, ahová mindenki bejöhet a saját színes labdájával. A szalámi-taktika itt nem csak egy politológiai szakkifejezés, hanem a nemzeti egység eszköze: szeletenként tüntetjük el a felesleges képviseletet, hogy végül csak a tisztaság maradjon.
A választópolgár pedig hálás lehet! Nem kell többé idegeskednie a "kire szavazzak?" kérdés miatt. A választás intézménye végre valódi, kényelmes élménnyé vált. Olyan ez, mint a régi szovjet autókínálat – minden szín jó, amíg az az egyetlen, amit az állam biztosít. A Momentum, az MSZP, a DK, a Kutyapárt és a többiek kiesése nem veszteség, hanem a rend győzelme.
Végre nem kell választani, csak bólintani.
Ne nevezzük ezt diktatúrának, az olyan ódivatú. Ez a hatékony demokrácia, ahol a képviselet fogalma már csak egy múzeumi tárgy, és a szavazófülke magányát csak az a kellemes felismerés tölti be, hogy úgyis minden pontosan úgy történik majd, ahogy azt az újabb, csak most éppen más színekbe öltözött kétharmados gőzhenger eltervezte.
Gratulálunk: a demokrácia megérkezett, csak épp a résztvevőket cserélték le statisztákra. Mert ők még nem loptak eleget.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése