Van egy különös, kollektív látomás a magyar közélet sarkában: a "Nagy Hazaköltözés". Mint valami népvándorlás reboot, csak itt nem lovasíjászok érkeznek, hanem Ryanair-bérlettel, félbehajtott boarding passzal és egy "majd meglátjuk" feliratú bőrönddel.
A narratíva egyszerű és elegáns, mint egy IKEA-s polc (összerakni már más kérdés): akik külföldön élnek, azok most szépen hazajönnek. Mert szavaztak. Mert akartak valamit. És mert – dobpergés – most "érezniük kell".
Itt azonban van egy apró dramaturgiai hiba. A külföldön élő magyar ugyanis egy furcsa lény. Két világ között lebeg, mint egy WiFi-jel a panelház liftjében. Szavaz, kommentel, időnként nosztalgiázik a túrórudi fölött, ontja a mindenszarizmus mantráit, de amikor a "hazaköltözés végleg" opció felvillan, hirtelen sürgős dolga akad. Például… bármi más.
A "hazajövünk és majd jól megtapasztaljuk" gondolat nagyjából addig tart, amíg a repülő le nem száll Ferihegyen, és az utas meg nem látja a "kijárat" feliratot. Ott történik meg a felismerés: ez most nem egy hosszú hétvége, hanem egy élet. És hát a mindenszarizmus híveinek észt osztani jó, megmondani jó, megtapasztalni már kényelmetlen.
És az élet – hát az nem egy all inclusive csomag.
A szatirikus csúcspont valahol ott van, amikor elképzeljük a tömeges hazatérést. Több tízezer ember érkezik, bőrönddel, reményekkel, és egy halvány "majd csak lesz valahogy" érzéssel. Aztán három nap múlva: – Figyelj, csak megnéztük. Tényleg olyan. Na, mi most visszamegyünk… de lélekben veletek vagyunk!
Mert a hazaköltözés nem egy Facebook-esemény, amire "érdekel" gombbal lehet reagálni. Az egy életforma. Egy döntés. Egy olyan dolog, amit nem lehet kommentben kipipálni. A kommentszekció és a szavazati jog csak a belepofázásra érvényesít, a tapasztalás már kényelmetlen, az nem kell.
Így hát a "jöjjenek haza és érezzék" felhívás megmarad annak, ami valójában: egy kicsit dühös, kicsit ironikus, kicsit vágyakozó mondat. Mint amikor valaki azt mondja: Majd meglátod.
És a másik fél tényleg megnézi – csak nem költözik oda, mert annyira azért nem bátor, mint a kommentszekció arctalan világában és a szavazófülke függönye mögött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése