Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 887.

A Nagy Családi Rendszerváltás, avagy: Sógorom, a Jogállam

 

 
 
Valahol a magyar ugar sűrűjében Örkény István éppen visszakéri a sör árát a túlvilági büfében, mert rájön, hogy a valóság mégiscsak jobb tollal ír, mint ő. 
 
A történetünk hőse 2024-ben még egy Partizán-stúdió félhomályában, világmegváltó garbóban jelentette ki: elég volt a családi részvénytársaságokból! Az ország nem egy konyhaasztal, a hatalom pedig nem a nagymama rántott húsa, amit csak a kedvenc unoka kaphat meg.
 
Aztán eljött 2026. A nép akart, a nép kapott, a nép pedig... hát, picit meglepődött.
 
Mert mi is a teendő, ha egy friss miniszterelnöknek a legmagasabb szakmai integritású Igazságügyi Miniszterre van szüksége? Természetesen nem az apróhirdetéseket bújja, itt már a jól megszokott casting sem nyerő. Minek keresne az ember vadidegeneket, amikor ott van Melléthei-Barna Márton, aki nemcsak a jogi passzusokat ismeri fejből, de azt is tudja, mennyi cukorral issza a kormányfő a kávét?
A 2025 szeptembere óta tartó sógori viszony ugyanis a legnemesebb típusú szakmai ajánlólevél. 
 
Ez nem nepotizmus, kérem szépen, ez érzelmi alapú jogfolytonosság.
 
A rossznyelvek szerint a miniszteri tárcát ugyan nem érdemért, hanem belépőjegyért adják. Nézzük a rideg számokat:
* 2024: 2 millió forintos támogatás a pártkasszába.
* 2025: Sikeres sógorosodás.
* 2026: Igazságügyi miniszteri bársonyszék.
 
Ha így nézzük, ez a történelem legjobb befektetése! Hol kapni manapság egy egész minisztériumot kétmillióért és egy családi ebédért? Ez nem korrupció, kérem, senkinek eszébe se jusson! Ez hatékony startup-finanszírozás. A sajtóperek megnyerése pedig csak a hab a tortán, hiszen ki más védené meg jobban az ember becsületét, mint az, aki a karácsonyi bejglit is ugyanabból a tepsiből eszi?
 
"A korrupció ott kezdődik, ahol a család véget ér." – tarthatná az új kormányzati mottó, miközben a Nemzeti Választási Bizottságból egyenes út vezet a miniszteri esküig.
 
Végre megérkeztünk a Kánaánba: a "Családi Részvénytársaság” feliratot lecseréltük "Sógor, Koma és Jóbarát Kft."-re. A különbség óriási! Eddig ugyanis a mutyi rendszerszintű volt, most viszont már érzelmi alapú.
 
Örkény pedig a sarokban tényleg abbahagyta a sírást. Már csak nevet, de azt nagyon hangosan, mert rájött, hogy Magyarországon az egyetlen biztos pont a jogállamban is a rokonsági fok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk