Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 903.

 Árnyékkormány, vagy csak a fények csalnak?

 

 
Úgy tűnik, a politikai alkímia végre szintet lépett, hiszen sikerült kikeverni azt a nemzeti koktélt, amiben a múlt bűnei, a jelen lobbiérdekei és a jövő teljes bizonytalansága egyetlen közös akolban fészkelnek. Ez nem egy kormánynévsor, hanem egy társadalmi svédasztal, ahol mindenki megtalálja a maga kedvenc allergénjét. 

A Portfólió-zsonglőrök

 * Rendvédelem és Igazság: A közbiztonságért immár egy sportboltos felel – legalább lesz elég gumiszalag a feszültség levezetésére. Mellette az igazságügyet a családi bizalom tartja össze, elvégre ki másban bízna az ember a paragrafusok között, ha nem a sógorában? A sógorság-komaság intézménye végre hivatalos állami doktrínává nemesedett.
 
* Diplomácia és Pénzügy: A külügyekért és a büdzséért felelős urak és hölgyek a rugalmas elszakadás mesterei. Egyikük multicégek fülébe suttog, a másik banki széfek ritmusára lélegzik. Volt fideszesek ők, akik felismerték, hogy a kabátot le lehet cserélni, de a bélés ugyanaz a lobbi-selyem marad.
 
* Az Infrastruktúra Mágusai: A közlekedési miniszter esete a legszebb. Őt tegnap még fideszes hekknek csúfolták a kommentmezők mocsarában, de aztán jött a politikai metamorfózis. Mint a népmesében: gyíkká változott, de szerencsére már elmúlt. A menetrend marad, csak a színpadkép változik.

Szakmaiság és Esztétika

 * A hadügyér tokaleszívását közösen finanszíroztuk. Az eredmény? Stratégiai nyugalom az arcon, közpénzből faragott állkapocsvonal. Nem lett szebb, de legalább drága volt. 

A többi tárca is hasonlóan progresszív kezekbe került:

* Oktatás: A miniszter innovatív terve szerint az iskolából ki kell vezetni a tanítást. Végül is, ha nincs tudás, nincs ellenállás sem.
* Egészségügy és Szociális ügyek: Az egyik szépen táncol a problémák körül, a másik pedig gyorsabban fut, mint a magyar vasút – ami, lássuk be, nem egy elérhetetlen sportteljesítmény.
* Vidékfejlesztés: Itt egy jogerősen elítélt rágalmazó osztja az észt. Legalább hitelesen tud beszélni arról, hogyan kell a sárral dobálózni a földeken.

A tanulság?

A környezetvédelmi miniszter bajsza pedig tényleg gyönyörű. Talán ez az egyetlen pontja a programnak, amibe nem lehet belekötni. A társadalmi kapcsolatokért felelős vezető pedig legalább őszinte volt: "Nyerni kell, utána mindent lehet!"
 
És íme, a jóslat beteljesült. A színpadon a díszlet új, de a szereplők régi jelmezeik bélését mutogatják. 
 
Ez nem kormányzás, ez egy országos méretű bűvésztrükk, ahol a végén nem a nyúl ugrik ki a kalapból, hanem a számla a mi nevünkre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...