A Slim-Fit Messiás és a Bőrkabátos Örökség
A történelem nem ismétli önmagát, csak néha felveszi a legújabb divat szerinti inget, és úgy tesz, mintha most jött volna a fényre, holott csak a spájz sötétjében várt a sorára. Ez a klasszikus politikai bűvészmutatvány, ahol a semmiből hirtelen egy mindenható népvezér emelkedik ki, pontosan azt a kollektív amnéziát lovagolja meg, amelyre a lumpenproli álom épül.
A recept ismerős: tegnap még a rendszer fogaskerekeit olajozta, ma már a gépezet lerombolását ígéri, miközben a rajongótábor úgy építi köré a személyi kultuszt, mintha nem tanultak volna semmit az elmúlt évszázad rituáléiból.
A háttérben felsejlő immunitás-program és a listázás iránti vágy nem más, mint a régi ÁVH-s reflexek digitális ráncfelvarrása. Ez a világkép nem a szabadságról szól, hanem a bosszúról és a fegyelemről, ahol a kritikus gondolkodást felváltja a vak hit, a párbeszédet pedig a skandálás. A tömeg lelkesedése addig tart, amíg a látványos díszletek elfedik a strukturális ürességet, és amíg van miből finanszírozni a megváltás illúzióját.
A probléma azonban örök: a mások pénzéből épített várak előbb-utóbb kártyavárként omlanak össze. Amikor a kassza kiürül, és a spájz-kommunisták rájönnek, hogy a populizmus nem termel GDP-t, hirtelen ismét szükség lesz egy újabb ellenségre vagy egy még fényesebb ígéretre. Addig is marad a sötétben bujkáló, majd a fényre előlépő messiások végtelen körforgása, ahol a díszlet változik, de a módszertan marad a régi: ígérj mindent, találj bűnbakot, és soha ne hagyd, hogy a nép észrevegye, a spájz kulcsa végig ugyanannál a társaságnál volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése