Agymenés 904.

Tanulmányi kirándulás az Országházba, avagy gyorstalpaló államférfiaknak és államnőknek

 

  

Úgy tűnik, beköszöntött a fordított karrierépítés kora. Régen az ember előbb megtanulta a szakmát, aztán próbált bekerülni oda, ahol alkalmazhatja. Ma elég egy jó szelfi, három lelkes komment és némi közösségi médiás hitbuzgalom, aztán már csúszik is a belépőkártya az Országházhoz. A tudás? Az ráér később. Végül is az internet korában minek előre tanulni, amikor ott a "Parlament kezdőknek" gyorstalpaló PDF, sőt, prezentáció és OKJ tanfolyam

 

Miközben a földi halandó évekig gürcöl egy diplomáért, majd izzadva ül állásinterjún, addig az új politikai üstökösök előbb megkapják a mandátumot, és csak utána kezdik guglizni, hogy pontosan mi is az a házszabály. Ez az új nemzeti "in medias res" modell: bele a közepébe, aztán majd csak lesz valami. 

Mint amikor valaki beköltözik egy repülőgép pilótafülkéjébe, és felszállás után kérdezi meg, hol van az index. 

Az új parlament első napja ezért inkább emlékeztet egy OKJ-s hétvégi képzésre, mint törvényhozásra. 

 

A folyosón oktatásszervezők rohangálnak, kiosztják a jegyzeteket: "Képviselői alapismeretek I.", "Haladó bólogatás", valamint a legendás "Gombnyomás és frakciófegyelem a gyakorlatban". A jelenléti ív körbejár, mindenki komolyan néz, mint amikor az ember életében először ül targoncavizsgán.

 

A tananyag állítólag rendkívül korszerű. Az első modulban például azt oktatják, hogyan kell mélyen és felelősségteljesen a távolba nézni teljes fogalmatlanság közepette. A másodikban a szinkrontaps alapjai következnek. A harmadikban már komolyabb dolgok is előkerülnek, például hogy miként lehet úgy elmondani ugyanazt a mondatot háromféleképpen, hogy a végén se legyen benne egyetlen konkrétum sem.

 

Különösen népszerű a "plágiummentes puskázás" kurzus, ahol a hallgatók megtanulják, hogyan kell elegánsan áthajolni a szomszéd padsorba anélkül, hogy a kamera ráközelítene. A haladó csoport pedig már azt gyakorolja, miként kell elmagyarázni a választóknak, hogy a tanulópénzt valójában ők fizetik. Havi bontásban.

 

A gyakorlati oktatás is lenyűgöző. A mentor diszkréten int, mikor kell felháborodni, mikor kell tapsolni, és mikor kell olyan arcot vágni, mintha épp az ország jövőjét mentenék meg, nem pedig azt próbálnák megfejteni, melyik gomb az "igen", és melyik hívja a büfést.

 

A folyosókon közben ott sürög-forog a teljes magyar valóság. Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő. Csak most mind kaptak egy belépőkártyát és egy gyorsított államférfi és államnő tanúsítványt.

 

Az egész valóban kabaréba illő jelenet. Mintha a sebész a már altatott beteg fölött kezdené lapozgatni az "Anatómia kezdőknek" című tankönyvet, miközben halkan megkérdezi az asszisztenst, hogy "A máj az bal oldalt van, ugye?"

 

De sebaj. A lényeg az alázat. Meg a stabil internetkapcsolat a tananyag letöltéséhez.