Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 905.

 Királydráma a Várban, avagy a sógor, aki nem akart első éjszakát

 

 
Úgy tűnik, Melléthei-Barna Márton nemcsak a politikai elemzőket, de a történészeket is meglepte. A pletykák szerint ugyanis a hirtelen távozás mögött nem csupán a nép haragja állt, hanem egy sokkal ősibb, sötétebb félelem.
 
Ahogy közeledik a szombati nap, amikor – a rajongók várakozásai szerint – Magyar Péter feje fölé nemcsak a hatalom glóriája, de egy (legalábbis képletes) korona is leereszkedik, a miniszterjelöltek között eluralkodott a pánik.
 
„Marci sógor ránézett a naptárra, látta a szombati dátumot, és hirtelen rájött, hogy ha Péterből király lesz, akkor itt bizony jönnek a régi jussok is” – suttogják a párt belső köreiben. 
Mert, kérem, a nepotizmus ára a ius primae noctis. 
Ez az egész modernkori szappanopera akkor válik igazán csípőssé, amikor eljátszunk a gondolattal, hogy Melléthei-Barna talán félreértelmezte a kormányzóképesség fogalmát. A pletykák szerint attól tartott, hogy a szombati koronázási bál után a fenséges sógor élni kíván az első éjszaka jogával.
 
Bár a történelemkönyvek szerint ez a jog az alattvalók újdonsült feleségeire vonatkozott, de a magyar politika jelenlegi állása szerint a miniszteri bársonyszék is felér egy nászéjszakával. És ki tudja, mit kér cserébe a Nagyúr? 
A sógor logikája azonban észszerűnek tűnik, hiszen azt gondolhatja, hogy "Inkább leszek lemondott jelölt ma, mint az első éjszaka áldozata szombaton." 
Persze a dolog nem mentes némi politikai kockázattól sem, hiszen ha a miniszterség ára egy ilyen típusú elköteleződés a családfő felé, érthető a hátrálás.
 
Azért valljuk be, ez a fordulat még a legvadabb mexikói sorozatokat is lepipálja. Van itt minden: vérségi kötelék, hatalmi gőg, és a középkori feudális félelem. Magyar Péter udvartartása tehát még azelőtt ritkulni kezdett, hogy a koronázási ékszereket kipucolták volna.
 
Melléthei-Barna Márton pedig megnyugodhat. Szombat este nem kell a királyi hálószoba előtt várakoznia, marad a civil élet, ahol a legrosszabb, ami történhet vele, hogy nem hívják meg a következő családi gulyáspartira. Bár látva a tempót, addigra talán már új királya lesz az udvarnak és több körön cserélődik maga az udvartartás is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...