Moncsi agymenései

  „A miniszterelnöki eskütételem után elhangzik a Himnusz, a székely és az európai himnusz is. Majd Nébl Zsolt vezetésével, a sükösdi tamburás srácok tolmácsolásában felhangzik a sokak által cigány himnusznak tartott Zöld az erdő, zöld a hegy is kezdetű dal, valamint a Tavaszi szél vizet áraszt…”       Ez a tervezett zenei paletta jelen formájában sajnos nem több, mint egy bátortalan, közép-európai gulyásparti, ami épp csak megkapargatja a globális falu felszínét. Ha már posztmodern népvándorlást hirdetünk a hangjegyek szintjén, bűn lenne megállni a sükösdi határban, hiszen ez a szelektív diverzitás pont olyan féloldalas, mint egy egylábú tánccsoport a "Zöld az erdő" taktusaira.   A protokolláris unalom igazi áttöréséhez azonban elengedhetetlen lenne, hogy a tamburák visszhangja után a kupolacsarnok márványfalai között felüvöltsön egy szuahéli vadászdal, amely a globális dél iránti elkötelezettségünket nemcsak szimbolizálná, de a ritmikus lábdobogással azonnal j...

  A Toll Forgatása, avagy egy modern megvilágosodás krónikája   Helyszín: Egy füstös, de rendkívül tiszta és új politikai fényben úszó iroda. Időpont: Valahol a "Már nem emlékszem" és a "Most már mindent tudok" között. A darab címe: A varázstoll balladája   Volt egyszer egy toll. Nem akármilyen írószer volt ez, hanem ezüsttel futtatott, súlyos darab, amellyel 2021-ben még olyan könnyedén siklottak az aláírások az 500 milliós szerződéseken, mintha csak egy szerelmes levelet szignózna az ember. Akkoriban a tinta még nem korrupció-szagú volt, hanem a rendszer stabilitásának illatát árasztotta.   A főhősünk – nevezzük az egyszerűség kedvéért Próféta Péternek – ekkor még nem vette észre, hogy az asztal túlsó felén Balásy úr nem egy jótékonysági alapítványt, hanem a közpénz-eltüntető bűvésziskolát képviseli.   Péter, immár a megtisztulás hevében, bejelentette forradalmi programját, melynek neve "Út a börtönbe – de csak ha a GPS-t én programozom"   A vizsgálat mó...

A modern gátszakadás, avagy árad a bitek vize        „Mint az őrült, ki letépte láncát...” Pontosan így veti bele magát a nép az aznapi világmegfejtésbe a kommentszekció mélyén. Nem kell ide tavaszi hóolvadás, elég egy rosszul megfogalmazott félmondat valami influenszertől vagy egy újabb rendelet-tervezet, és máris szakad a gát.  „Vágtatott a Tisza a rónán át” De ma már nem a kanyargó folyó vágtat, hanem a közvélemény-kutatási adat. Egyik nap itt hömpölyög a népszerűség, másik nap amott mossa el a partot. A politikus pedig, mint rutinos gátőr, nem homokzsákot hord, hanem újabb Facebook-posztokat lapátol a szemünk közé, remélve, hogy a népharag nem az ő kertjét önti el először. „Zúgva, bőgve törte át a gátot” A gát itt már régen nem földből van, hanem a józan ész maradékaiból. De hát a zúgás kötelező. Ha nem kiabálsz nagyobbat a másiknál a stúdióban, vagy nem írsz csupa nagybetűvel a fórumon, akkor nem is létezel. A bőgés pedig megy a választás után - hol örömünk...

  Van az a pillanat, amikor a kultúra nem csupán ágazat, hanem komplett díszlet. Belép a miniszter, a reflektorok felvillannak, és máris három műfaj hajol meg egyszerre: színház, tánc, zene.        Nem kis teljesítmény, de hát vannak emberek, akik nem szakosodnak, hanem egyszerűen műfajjá válnak.   Tarr Zoltán esetében például a táncművészet nem koreográfia kérdése, hanem irányérzéké. Finom, alig észrevehető lépések, mindig abba az irányba, amerre a nagyobb színpad forog. Egy kis csípőmozdulat Brüsszel felé, egy elegáns fordulat a globális ritmusra, és már kész is a politikai balett, ahol a gravitációt nem a fizika, hanem az aktuális széljárás szabályozza.   A zenei vonal sem marad el. Itt nem a hangterjedelem számít, hanem a repertoár rugalmassága. A miniszteri torokban különös képesség lakozik: bármely dallam azonnal ismerőssé válik, ha elég sokszor játsszák körülötte. Hol egy himnusz csendül fel, hol egy jól bejáratott uniós sláger, de a lényeg mind...

Kardcsörtetés a konyhakertben: Avagy a szeretetország lánctalpas bája       Úgy tűnik, a modern magyar demokrácia eljutott arra a fejlettségi szintre, ahol a kormányalakítás már nem egy unalmas papírmunka az Országházban, hanem egy kisebb Marvel-mozi és egy bizánci császárkoronázás szerelemgyereke.   Mert hát mi sem üzeni jobban a népnek a szolgálatkész alázatot, mint egy jól vasalt díszegyenruha és néhány fegyelmezett szurony, ami véletlenül pont a választói akaratot támasztja alá hátulról.   Ruszin-Szendi Romulusz bejelentése óta tudjuk: a honvéd nemcsak a határon jó, hanem a politikai események esztétikai kiegészítőjeként is. Olyan ez, mint a muskátli az ablakban, csak ez lőni is tud, és esküje van.    Eddig azt hittük, a katona a hazát védi, de most kiderült, hogy ő a politikai lakberendezés csúcsterméke. Ha egy új kormány alakul, az nem holmi száraz jogi aktus többé. Az egy Szent Megmozdulás, ahol a harckocsik zaja elnyomja a kétkedők halk mormogá...

 A tökéletes demokrácia - amikor a csend a legszebb érv       Üdvözöljük a 21. századi, modern, szálkamentes demokráciában! Végre elértük a politikai nirvánát: eltűnt a zaj, a vita, és a bosszantóan sokszínű vélemények zaja sem zavarja már a központi harmonizációt.   Milyen csodálatos is ez az új világ! A kétharmad nem pusztán egy számszerű többség, hanem maga a megtestesült stabilitás. Minek is bajlódnánk a fékekkel és ellensúlyokkal? Azok csak lassítják a haladást. Képzeljék el, milyen unalmas lenne, ha valakinek minden törvényjavaslatba bele kellene kötnie, vagy ne adj’ isten, kompromisszumokat kellene kötni?    A kétharmad a politikai menü egyetlen fogása: nincs étlap, nincs választás, de legalább nem kell azzal tölteni az időt, hogy elolvassuk a hozzávalókat.   És a kispártok? Nos, végre ők is belátták, hogy a parlament nem játszótér, ahová mindenki bejöhet a saját színes labdájával. A szalámi-taktika itt nem csak egy politológiai szakkifejez...

  Közlemény: A Legfőbb Party-felügyeleti Hatóság (LPfH) rendkívüli hirdetménye       Tisztelt Állampolgárok!     Értesítjük a lakosságot, hogy a spontán jókedv és a szervezett vigalom kategóriái 2024. májusától hivatalosan is bekerültek a „Kommentben Tiltott Tevékenységek” jegyzékébe.   Tekintettel a kialakult belpolitikai dinamikára, a születésnapok megtartása az alábbiak szerint módosul:   Május 8.: Aki ezen a napon született, köteles az ünnepséget mély hallgatásba burkolózva, sötétített szobában, suttogva megülni. A gyertyák elfújása előtt kötelező csekkolni a közösségi médiás kommenteket: ha érkezik egy "Ne tarts bulit!" üzenet egy napszemüveges profiltól, a tortát azonnal át kell adni a legközelebbi rászoruló aktivistának.   Május 9.: Ez a nap hivatalosan is a „Szuverenitás és Csend Napja”. Aki ezen a napon tortát vág, az tulajdonképpen a nemzet egységébe vág bele. A tejszínhab államellenes izgatásnak minősül, a tűzijáték pedig hadüzenet...