Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 516.

A megtorlásos színjáték


 

Mostanában Dobrev Klára, Horn Gábor, meg a régi, megsárgult politikai lemezeken recsegő elvtársi kórus újra elővette a kedvenc szótárfüzetét, és egymás után írják fel a táblára: megtorlás. Úgy ájuldoznak tőle, mintha legalábbis a latin nyelv rejtett kincsét fedezték volna fel.
 
Pedig ők aztán igazán tudhatják, mi az a megtorlás. Nem szemináriumon tanulták, hanem otthon, családi hagyományként. A „kedves papa” meg a "drága nagypapa" bizonyította: a kommunista párt módszertana nem a kerekasztal-beszélgetés volt, hanem a gumibot, a cellaajtó és a sortűz. Több ezer áldozat, szétzúzott életek, elnémított fiatalok. Ez volt az igazi, kézzel fogható definíció az általuk most visított megtorlásra.
 
És amikor már azt hittük, hogy mindez a múlt poros vitrinje, és próbáltuk elfelejteni a sok rémtettet, amit történelemórákon hallottunk, jött 2006 ősze. Budapest utcái akkoriban inkább hasonlítottak egy háborús díszletre: könnygáz-gránát, gumilövedékes szemvizsgálat, bordatörés-akció. Egyetemisták és járókelők kapták a „rendvédelmi wellness-csomagot”, amelyben a szemkilövés és a bordazúzás alapfelszerelés volt, ezen felül minden más csak bónusz. 
 
Mindeközben Horn úr éppen politikai államtitkárkodott, Dobrev asszony férje meg a kormányrúdnál állt. De hát ők, persze, már nem emlékezhetnek.
 
És most, 2025-ben, ugyanők hirdetik fennhangon, hogy „vigyázat, jön a megtorlás!”. Hát persze. Csakhogy van egy apró bökkenő: a jobboldal nem szokott szemeket kilőni vagy fiatalokat gumibottal nevelni, legfeljebb szarkazmussal vernek vissza, ami ugyan kellemetlen, de nem hagy kék-zöld foltokat.
 
Szóval, ha valaki igazán rettegni akar a megtorlástól, talán érdemes lenne belenézni a családi fotóalbumokba vagy a 2006-os híradóarchívumba. Ott ugyanis nem retorikai fordulat volt a „megtorlás”, hanem mindennapos gyakorlat, ráadásul erősen testközelből.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk