Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 576.

 A Nagymama, aki veszélyezteti a narratívát

 


Nagy bajban van a haladó világ!
🫢
A hétvégén a Margit hídon megjelent a legveszélyesebb jelenség a modern politikai kommunikáció történetében: egy magyar nagymama.
 
Nem influenszer, nem közéleti tréner, nem sorosista aktivista – hanem egy valódi, hús-vér nagymama, aki ráadásul azt állítja, hogy ő a miniszterelnök édesanyja.
😱
 
Ez természetesen sokkolta a liberális frontot, hiszen évtizedek óta épül a narratíva, miszerint a kormányfő nem ember, hanem félig démon, félig kormányzati projekttorony.
 
Erre jön egy idős hölgy, aki elmondja, hogy a gyereke kisfiúként focizott, evett, aludt, sőt, még szerette az anyját is.
 
Na, ezt már tényleg nem lehet lenyelni.
 
És ha mindez nem lenne elég, kiderül: nem is Orsós!
 
Harmincöt éve dolgozik a suttogó propaganda azon, hogy „Orsós Viktor, a c**ány diktátor” legendája fennmaradjon, most meg jön ez a nagymama és mindent lerombol a szeretetével.
 
A belvárosi elfogadók pedig hirtelen úgy érzik, hogy most már túl sok a sokból.
A legrosszabb, hogy a néni még normálisnak is tűnik.
 
Nem reptilián, nem hipnotizőr, nem robotasszony a NER gyárából, hanem egy olyan magyar nagymama, aki rétesről, gyerekkorról, családról és unokákról beszél.
 
Képzeljük el, micsoda botrány: egy diktátor, akinek nagymamája van, aki ugyanúgy viselkedik, mint a miénk!
 
És ha ez nem volna elég: a néni testőrök nélkül vonul ki a békéért.
 
Ez már tényleg a politikai horror netovábbja!
 
Egy anya, aki nem fél, nem szónokol, nem uszít, csak egyszerűen aggódik a gyerekei jövőjéért.
 
A liberális szerkesztőségekben most teljes a pánik:
„Mit írjunk erről? Hogy a nagymama is része az orosz propagandának?
Vagy hogy deepfake?”
 
Egyik se működik.
 
A valóság ugyanis most tényleg szembejött velük – és fejkendőt viselt.
👵🏻
☝️ 
 
Ui.:
A miniszterelnök anyukája nyugodtan beszél, nem gyűlöl senkit, és nem illik bele semmilyen kampányba.
 
Ezért is hallgatnak róla a „függetlenek”: mert egy nagymama, aki szeret,
nagyobb fenyegetés a gyűlöletiparra, mint bármelyik sajtótájékoztató.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...