Y – Z: AZ AGYONFILTEREZETT HANYATLÁS
A mai fiatalság nem elromlott, hanem szakszerűen elcsesződött. Gondos kézi munkával, szülői kényeztetéssel, algoritmusok által polírozva, multinacionális vágóhídon csomagolva. Nem a húszéves döntötte el, hogy erkölcsi iránytű nélkül, dopaminpótlókon vegetáljon, hanem szépen beleprogramozták – mint egy hibás appot, amit sosem frissítenek, de azért fut, és közben felfalja az akkut.
A szelfi lett a gyónás, a TikTok a templom, a Tinder az oltár. A hűség? Halott. A szerelem? Eladták, és két kattintással le is töltheted, ha van elég tárhelyed a telefonodon. Házasság helyett „open relationship”, hűség helyett „ghosting”, család helyett „próbaidős együttélés”, amit könnyebb megszüntetni, mint egy Netflix-előfizetést. És persze mindenki büszkén hirdeti, hogy ő egyedül is teljes – majd éjjel borszagúan csimpaszkodik egy embernagyságú plüssmackóba, akinek a mancsában titokban ott rezeg a kínai gyárban bevarrt vibrátor.
A pasik se jobbak. A normális, tisztességes férfi? Láthatatlan. A bunkó, nárcisztikus patkány? Ő az igazi rocksztár. Mert a mai lányok szerint unalmas az, aki virágot hoz – bezzeg az, aki a földbe döngöl, az izgalmas! Kit érdekel a 23 óra szenvedés, ha marad fél óra cirkusz és dráma? Ez már maga a „romantika”.
A bulizás sem öröm, hanem kényszeres menekülés a saját üresség elől. Alkohol, drog, koffein – a modern szentháromság. Xanax helyett gin-tonik, depresszió helyett Red Bull. A buli nem ünneplés, hanem az öngyűlölet színes neonfényekben. A fiatal nem él, csak altatja magát.
És közben ki rángatja a zsinórokat? A multicégek, a médiagépezet, az oktatás, a szülők, akik a szeretet helyett iPhone-t csúsztattak a gyerek kezébe, mondván: „itt a játékszer, kicsim, most hagyj békén.” Az algoritmus jobban ismeri a gyerekedet, mint te, és éjjel-nappal azt suttogja: nem vagy elég jó – de ha vásárolsz, bulizol és szelfizel, talán egyszer mégis.
A végeredmény: egy agyhalott, értékrend nélküli tömeg, ami tökéletes fogyasztó, de használhatatlan, mint ember. Nem lázad, nem kérdez, nem gondolkodik, csak fizet, posztol és pusztul. A társadalom pedig tapsol: sikeres projekt! Újabb generáció, ami önként menetel a vágóhídra, csak legyen rajta elég filter.
És a legszebb, hogy mindezt nem kényszerrel érték el, hanem önkéntes alapon. A fiatalság boldogan adta át magát ennek a rothadó színháznak – like-okért, match-ekért, három másodperc figyelemért. Ez nem spontán romlás, hanem ipari minőségű emberi selejtgyártás. Társadalmi arculattervezés – most különösen trendi kiadásban.
A kérdés nem az, hogy van-e még jövő. Az már rég elúszott. A kérdés csak az: mikor veszed észre, hogy aminek tapsolsz, az nem szabadság, hanem kódsorokba csomagolt modern rabszolgaság.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése