Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 525.

Önterápia közpénzből – Magyar Péter politikai ámokfutásának története


 

Ez a fazon nem politizál, hanem nyilvános terápiás show-műsort tart, amelynek a nemzet a közönsége, a Parlament pedig a rendelője. Tizenöt évig ott sündörgött a kályha mellett, de soha senki nem gondolta komolyan, hogy bármire alkalmas. 
 
Miért is gondolta volna? Összeférhetetlen, lusta, kivagyi – tipikus budai nagyzoló, aki csak a környék kávézóiban érzi magát otthon, nem a döntéshozatal asztalánál.
 
Most viszont megkapta élete nagy lehetőségét: eljátszhatja a sértett zsenit, aki mindenkinél mindent jobban tud. Hablatyol gazdaságról, amit még sosem értett, előadja a tegnap hallott Orbán-idézeteket, mintha saját gondolatok lennének, és mindenkinek megmondja, hogy buta, hozzá nem értő, vagy épp „a vesztes oldal szekerét tolja”. Mert ugye ő Fideszből jött – ott osztják a titkos győzelmi kulcsokat, amiről másnak fogalma sincs.
 
A színpadon már szinte bábszínházat rendez: hol Orbán kartonfigurájának szaval be, hol vállon veregeti a vezért, mintha ő lenne a keresztapa kedvenc keresztfia.
Beteg és groteszk jelenség, amit másfél éve kénytelen mindenki végignézni – és tapsolni hozzá, ha kell, ha nem.
 
És kérdem én: hol vannak ilyenkor a nagy „grácozók”, akik minden más ügyben hisztériát rendeznek? Hol vannak a független pszichológusok, akik Bagdy Emőkénél percek alatt petíciót indítanak? Miért nem mondja senki ki, hogy ez, amit nézünk, nem politika, hanem egy középkorú férfi kínos kapuzárási rohamának közvetítése élőben? 
 
Egy pitiáner önterápia, amelynek mellékhatásai nem a családi körre korlátozódnak, hanem egy egész ország issza meg a levét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk