Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 550.

A béke öt árnyalata


 

Putyin hátradől, teázik, és elégedetten figyeli, ahogy a világszínpadon újra őt hívják főszerepre. Három és fél év háború után megtanulta: ha elég sokáig lövöldözöl, előbb-utóbb valaki megkér, hogy ülj le. Most éppen az Egyesült Államok. 
 
Trump boldog, mint gyerek a sajtótájékoztatón. Ő az egyetlen, aki úgy tudja kimutatni az erejét, hogy közben nem kell semmit felrobbantania – elég, ha mindenkit maga köré ültet, és mosolyogva kijelenti: „I made peace great again.” 
 
A dollár erősödik, a közönség tapsol, és még csak nem is kellett falat építenie.
Brüsszel közben tajtékzik. Megint kihagyták őket abból, amiről a kontinens szól. A béke, az energia, a diplomácia — mind ott zajlik valahol, de nem az Európai Parlament folyosóin. Ott csak a kávéfőző zúg. Az Unió most tényleg egységes: mindenki egyformán dühös.
 
Zelenszkij szomorúan nézi a térképet. Kijev nélkül próbálnak békét kötni, mintha esküvőt a vőlegény nélkül vezényelnék le. Papíron minden szép, de valahogy mégis rossz érzése van: mintha ő lenne az az étel, amit a vacsorán megesznek, nem pedig az, akihez szólnak a pohárköszöntők.
 
És végül Orbán, aki mosolyog. A béke fővárosa most Budapest – legalábbis addig, amíg a kamerák forognak. Minden út ide vezet, a díszvendégek itt szállnak meg, a világ megint Magyarországra figyel. Ő pedig hátradől, és tudja: amíg nálunk tárgyalnak, addig senki sem tud megkerülni minket – legfeljebb kikerülni, de azt meg minek.
 
(Zárókép: öt politikus egy asztalnál, mindegyik elégedett – csak a világ néz értetlenül, hogy akkor most ki is nyerte meg ezt a békét.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk