Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 560.

A békecsúcs bilincsei – avagy Ursula, a világmegmentő hős


 

Az Európai Bizottság legújabb béketerve: fogjuk el Putyint, amikor leszáll Budapesten. Ne tárgyaljunk, ne egyezkedjünk – csak csattanjon a bilincs, és jöhet a világbéke, mint egy elfuserált szépségverseny kifutóján.
 
Brüsszel most komolyan úgy képzeli, hogy ha a TEK a reptéren lekapja a cár válláról a táskákat, attól egyszerre kisimul az ukrán front, olvad a GDP, és a német autógyárak újra mosolyogni kezdenek? Kaja Kallas tapsol, Ursula von der Leyen glóriát próbál, a sajtó pedig már írja is: „Európa újra egységes!”?
 
Kár, hogy a valóság nem PowerPoint-prezentáció. Mert a másnapi forgatókönyv valahogy mindig kimarad, azaz mi történik utána? Putyin bilincsben a Gyorskocsi utcai fogdán vagy a szegedi Csillagban a nehézfiúkkal harcol medve helyett, Ursula a CNN-en, Trump meg az Air Force One fedélzetén kortyolja a diadal whiskeyjét – és közben a térképen senki nem veszi észre a felénk tartó atomrakétákat.
 
És mi lenne, ha komolyan vennénk az elmebeteg ötletüket? Letartóztatnánk Trumpot is, amiért ő hívta ide Putyint. Aztán jöhetne Tusk, mert túl sokat mosolyog. A Pfizer-díva, mert rossz az aurája. Végül az egész brüsszeli díszszemle mehetne a zártosztályra – saját maguk javaslata alapján. Mondjuk amúgy is odavalók, mert ekkora gátlástalanság már tényleg csak elmekórtani eset lehet.
Mert van az a pont, amikor az ember már nem tudja, hogy ezek most világmegmentők vagy egy európai kabaré statisztái. Egy biztos: ha egyszer tényleg letartóztatnák Putyint, aznap este Európa lakossága kollektíven kezdene imádkozni, hogy legalább a fény megmaradjon a konnektorban, az talán majd ad egy kis meleget.
 
Addig pedig marad a szokásos műsor: Brüsszel magyaráz, Varsó hallgat, Berlin bólint, mi meg nézzük, ahogy a kontinens lassan önmagát tartóztatja le.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...