Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 537.

 


A mai közbeszéd — Zappa után szabadon — már nem is köz, és nem is beszéd: inkább nyilvános idegösszeomlás, kommentmezőbe csomagolva.
 
Írástudatlanok magyaráznak félre mindent, amit beszédképtelenek próbálnak megosztani, olvasni nem tudók számára, akiknek a szöveg hosszabb és jóval bonyolultabb, mint egy TikTok-cím.
 
Az „érvelés” ma annyit jelent: nagybetűvel írom, tehát igazam van.
A „vita” addig tart, amíg valaki le nem írja: „ÉN CSAK AZT MONDTAM, HOGY!!!”
A „tények” pedig — hát, azok az új trágár szavak: kimondani illetlenség, használni provokáció.
 
Az átlagos kommentelő már nem kommunikál, hanem ugat, és a falka bólogat: „szépen megmondtad, Jucika!”
 
Az értelem ritkább olyan, mint a vessző a kommentekben, és az „objektivitás” szó hallatán az emberek reflexből írják: Te lipsi / fidesznyalonc / sorosbérenc / FideSS / migráncs / putyinista! — mindez 0,3 másodperc alatt, helyesírás nélkül, de meggyőző lendülettel.
 
Ma a diskurzus olyan, mint egy fakanállal vívott háború a konyhában: zajos, értelmetlen, és mindenki zsíros marad a végén. A „beszélgetés” helyett trend van, a „tudás” helyett mém, a „vélemény” helyett magas vérnyomás.
 
Ha Zappa ma élne, csak annyit mondana:
 
„A közbeszéd ma az emberi kommunikáció Windows 95-ös verziója: lefagy, hibát ír, és mindenki biztos benne, hogy a másiktól jött a vírus.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk