Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 556.

A szobafogság felnőtt verziója: „Csomagja ma 8 és 18 óra között érkezik.”


 

Gyerekként a szobafogságot szigorúnak, sőt igazságtalannak tartottuk. Egy egész délután, amikor nem lehetett kimenni játszani, miközben a többiek lent rúgták a labdát. Akkor még azt hittük, felnőttként majd mi döntjük el, mikor mozdulunk ki. Aztán jött a futárszolgálat.
 

A modern fegyház

 
A XXI. század szobafogságát nem szülők, hanem logisztikai algoritmusok osztják ki. A büntetés formája: „Csomagja ma 8 és 18 óra között érkezik.” Ennyi. Tíz órányi házi őrizet, önként és dalolva. Mert persze: „nem akarom, hogy a futár visszavigye”.
 
A cella a nappali, az őrjárat a ház előtti zaj: minden fékezésre felkapjuk a fejünket, mint egy megriadt nyúl. A rabruha: a jól megszokott mackónadrág, amit már nem tudni, mikor vettünk le utoljára. A napi koszt: tegnapi pizza, újramelegítve, hiszen főzni kockázatos — pont akkor érkezne a futár, amikor a tészta vize túlforr.
 

A pszichológiai hadviselés

 
A csomagvárás lelki terhelése alábecsült jelenség. A futár sosem jön akkor, amikor az ember számít rá. Ha 8-kor felkelünk, és 18-ig várunk, akkor 18:03-kor csönget. Ha viszont kimerészkedünk 12:07-kor a közértbe, természetesen 12:08-kor jön — és már ott a cédula: „Sikertelen kézbesítés.”
 
A modern ember ilyenkor átgondolja az életét. Vajon mikor lett abból, aki régen fát mászott, az, aki most mozdulatlanul ül, nehogy elszalassza a kartondobozba zárt boldogságot? Mert persze, a csomag sosem csak egy csomag. Egy új kütyü, egy pulóver, vagy épp egy airfryer, esetleg a szent Temus csomag – mind egy apró darabka remény, hogy ettől most tényleg jobb lesz az élet.
 

A digitális lánc

 
A futárkövető applikáció modern korunk lánca. „A futár 6 megállóra van Öntől.” Ez a mondat egyenesen dopaminlöketet ad. Csak azt nem írja, hogy az a hat megálló egy 40 kilométeres sugarú körben értendő, és közben három defekt és két címelírás is belassítja az utat.
 
De mi kitartunk. Mert tudjuk: egyszer, valamikor, a nem is olyan távoli jövőben meg fog jelenni az ajtóban a Megváltó — céglogós mellényben, kézben a csomaggal, és kimondja a varázsszót: „Jó napot kívánok, utánvét lesz!"
 

A felnőttkori tanulság

 
A gyermekkori szobafogság legalább tanító jellegű volt. A felnőttkori verzió csak abszurd. Már nincs, aki megmondja, mikor szabadulhatunk, csak egy SMS, ami végül érkezik: „Csomagja kézbesítve.”
 
És ekkor elönt minket az öröm. Kibontjuk, beleszippantunk a karton illatába, és rögtön rájövünk: nem is ezt rendeltük. De sebaj — a visszaküldéshez holnap megint 8 és 18 óra között jönnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...