Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 522.

A Mindennszarizmus Ünnepe


 

Van abban valami meghatóan magyar, amikor az ország színe-java – pontosabban annak pszichedelikus árnyalata – összegyűlik, hogy kikiáltsa a mindennszarizmus napját. A rendezvény nem ígért kevesebbet, mint hogy mindenki szabadon kimondhatja, mennyire tele van a hócipője – még akkor is, ha azt épp a zsebben hordja, tele fűvel vagy porcukor-szerű mással.
 
A színpadon egymást váltották a nép hangjai: volt köztük, aki három napja nem aludt, más meg három éve nem dolgozott. Egyikük még a mikrofont is meg akarta harapni, annyira beleélte magát a szabadságba. A mondanivaló világos volt: „Minden rossz! De legalább mi megmondjuk!”
 
És tényleg, ez az ország csodálatos: itt bárki, aki elég hangosan, de főleg minél ocsmányabbul káromkodik, rögtön forradalmárnak számít. Nálunk nem kell hősnek lenni – elég, ha elmeroggyant az ember. A demokrácia pedig olyan tágas, hogy még a delíriumban ordító prófétának is jut hely a színpadon.
 
Közben a háttérben valaki a zsebét vakarta, más a tudatát. A tömeg bólogatott, mint a műanyag kutya a Trabant hátsó ablakában. Mert igen, itt mindenki tudja: valami baj van – csak senki nem emlékszik rá pontosan, mi is pontosan az a baj.
A mindennszarizmus tehát győzött. Megint. Mint minden nap, amikor valaki úgy érzi, ő most kimondta az igazságot – pedig csak kifogyott a türelemből, és a dohányból.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk