Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 567.

A számháború felnőtt kiadása 


 

Vannak, akik sosem nőnek fel. Csak a terep változik.
 
Gyerekkorukban még a "Piros csapat három élet!" csatakiáltással rohangáltak az iskolaudvaron, most meg "Háromszázezer, de minimum félmillió!" felkiáltással számháborúznak a Hősök terén.
 
A különbség annyi, hogy akkoriban még bottal rajzoltak térképet a homokba, most meg excel-táblában próbálják kiszámolni, hányan férnek el a téren, ahol fizikailag legfeljebb egy jól megtermett lakótelep lakossága.
 
De hát mi az a fizika, hogy beleszóljon a politikába, ugye?
 
A gyerekkori „találtam egy életet” helyett most jön a „láttam a Facebookon, hogy voltunk vagy hatszázezren”.
 
A másik tábor meg visszadobja: „Ugyan már, legfeljebb hatvanezren, és abból is ezer a standos.”
 
Mindenki győz, senki nem veszít — mert ez a számháború nem arról szól, hogy ki találja el a másikat, hanem hogy ki hiszi el saját hazugságát a legőszintébben.
 
Aztán jön a szokásos kocsmai haditanács:
– Láttam én! Tele volt a tér!
– Melyik tér?
– Hát az a... ahol a tévében mutatták...
– Az a vágókép volt, Pista.
– Jó, de akkor is sokan voltunk!
 
Így lesz a gyerekkori "megfogtalak!" helyett most "megelőztünk titeket!" — miközben mindenki ugyanazon a pályán rohangál, csak most nem papírcsillaggal a homlokán, hanem pártzászlóval a kezében.
 
És ha egyszer tényleg felnőnének, talán rájönnének: a számháború sosem a számokról szólt, hanem arról, ki akarja jobban, hogy igaza legyen.
De amíg nem, addig marad a felnőttkori gyereknap:
 
Békemenet kontra Tisza menet – Számháború 2025, powered by önámítás.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk