Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 577.

 


Most már tényleg itt tartunk: Magyarországon már a DNS is politikai állásfoglalás.
Ha valakinek a dédapja a múlt században rossz irányba fordult a történelemben, az unoka máris „potenciális veszély a demokráciára”. És ha a dédapja netán bíró volt, a mai közéleti kommentátorok szerint ő is genetikailag hajlamos az ítélkezésre.
 
És a másik oldal? Ott ugyanez a vérvonal-hisztéria csak akkor számít, ha fényes múltról van szó. Ott nem „káder” volt a nagyapa, hanem „nagy formátumú szakember”, aki véletlenül a pártközpont folyosóján lett tévésztár, majd MTA-titkár, mert hát ugye „akkoriban más idők jártak”.
 
Aki tehát Kádár alatt a csúcson volt, az ma „hiteles szakmai tekintély”.
 
Aki viszont a rokona miatt 1950-ben még meg sem született, az ma „múltbeli bűnök örököse”.
 
Logika? Ugyan! Ez itt a magyar közélet, nem matematikaóra.
 
És a legszebb, hogy mindezt azok mondják, akiknek a kedvenc szava az „árnyékkormány” – miközben ők maguk szó szerint árnyékokkal hadakoznak: dédapák, nagybácsik és elfeledett minisztériumi titkárok kísérteteivel.
 
Az ország közben nézi ezt a perverz családfaversenyt, ahol nem az számít, ki mit csinál, hanem hogy kitől származik.
 
Ha rossz ember volt a felmenőd – szégyelld magad!
Ha jó helyen volt párttag a felmenőd – hát gratulálunk, „tiszteletre méltó örökség”!
 
És miközben egyik politikus a másik dédapját ássa elő a levéltárból, valahol a hátsó sorban egy történész halkan zokog, egy pszichológus idegrohamot kap, és a genetikus újra leírja a tételt:
 
„A hülyeség sajnos nem öröklődik, csak terjed.”

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk