Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 530.

 


Végre itt az október! Mostantól minden porcica és pókháló hivatalosan is Halloween-dekorációnak számít. Nincs többé lelkiismeret-furdalás, ha a sarokban gyanús szürke felhő gomolyog, vagy a csillár már inkább pókszentélynek tűnik, mint világítótestnek. A kreatív háziasszony ilyenkor büszkén mutogatja: ’Nézd, mennyire autentikus! Olyan, mintha egy horrorfilm díszletéből kölcsönöztem volna a nappalit!’
 
Csakhogy ez a szabadság rövid életű. Alig múlik el Mindenszentek, máris kitör a karácsony előtti országos takarítási pánik. A nép ilyenkor megőrül, mintha attól függne a családi béke, hogy a szekrény mögötti ötvenéves pókháló milyen megvilágításban fénylik. Az ablakokat addig sikálják, amíg a szomszéd kutyáját is HD-minőségben látni a túloldalról, a konyhában meg olyan a fényesség, hogy NASA-űrtávcső nélkül is visszaveri a karácsonyi égők minden színét.
 
És persze ott a vécé. Mert van, aki szentül hiszi: a Jézuska nem ajándékot hoz, hanem bizony szarni jár a családhoz. Ezért a WC-csésze december 24-re már annyira csillog, hogy ha belekukkantasz, nem a Mikulást, hanem a saját megváltásodat látod a víztükörben. A fürdőszoba-fugákat fogkefével sikálják, mintha attól függne a karácsony szentsége, hogy van-e egy hajszálnyi vízkő a csempék közt.
 
Így lesz októberben a koszból dekoráció, decemberben meg a tisztaságból vallási fanatizmus. A Jézuska pedig valószínűleg jót röhög odafent: ’Gyerekek, én csak egy szimbolikus ajándékot hoznék, de ha nektek ettől teljes a karácsony, hát sikáljátok csak a vécékefével addig, amíg el nem fogy a szent türelem is!’

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk