Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 574.

Generációk rövidített használati utasítása

 
 

 
 
A Boomer az, aki még emlékszik, milyen volt, amikor a kenyérnek íze volt, a munka becsületet adott, és a telefon drótos. Ő az, aki még mindig CD-t ír, mert „az megmarad”, és egy Excel-táblát is csak „fizikailag” tud értelmezni. A legnagyobb fájdalma, hogy a gyerekek már nem néznek híradót, csak „neteznek”, és nem tudják, ki volt Antal Imre. Ő a Facebook első hőse: nyugdíjaskedvezmény, jó napot!
 
A X-generáció a híd a világok között — csak senki sem kérte, hogy híd legyen. Ők azok, akik még tudják, mi az a VHS, de már szenvednek a streaming előfizetésektől. Emlékeznek, milyen volt, amikor a telefon nem tudott fotózni, viszont ők igen, a Balaton Sound-on, sörrel a kézben, Nokia 3310 zsebre vágva. 
 
Cinikusak, fáradtak és pontosan tudják, hogy a világ már elromlott, csak még nem döntötték el, melyik generáció a hibás.
 
A Y-generáció, azaz a Millennial, az örök kamasz. Ő az, aki húszévesen startupot alapított, harmincévesen kiégett, negyvenévesen visszaköltözött anyuhoz, és közben posztolt egy idézetet arról, hogy „az élet egy utazás”. Kávét csak „plant-based latte”-ként hajlandó fogyasztani, és a gyermekkori traumáit TED Talkban dolgozza fel. Tudatos, de a gázszámlát még mindig nem érti.
 
A Z-generáció pedig... nos, ők már nem is itt vannak. Testük itt lebeg a valóságban, de az életük a képernyőben zajlik, ahol a szavak rövidebbek, mint a figyelmük: „idk, lol, cringe”. Ők már nem dolgozni akarnak, hanem „önmegvalósítani”, leginkább wifi mellett. Az értékrendjük változékony, mint az Instagram-algoritmus: ma világmegváltás, holnap self-care nap. Ők azok, akik a forradalmat is filterrel indítanák el.
 
És hogy mi jön utánuk? Talán az Alfa-generáció, akik már a születésük előtt is kaptak értesítést. Ők nem fognak lázadni — csak újraindítják a rendszert, ha lefagyunk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk