Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 572.

A Média Megmondta, Tehát Úgy Van


 

A modern ember nem hisz Istenben, nem hisz a politikusokban, nem hisz a tudományban. De hisz a médiában. Mármint abban, amit épp az algoritmus elé sodor.
 
Ha valaki azt írja, hogy a Föld lapos, és a háttérhatalom kávéba keveri a chipet, akkor az úgy is van, mert „az interneten olvastam, Béla, az interneten!”.
 
És az internet nem hazudik. Kivéve, amikor igen. De akkor is jól hazudik.
 
A magyar véleményformálás ma úgy működik, mint egy régi vasárnapi piac: mindenki árul valamit, csak az igazság hiányzik a kínálatból.
 
A kommentmezőkben filozófusok, virológusok és geopolitikai szakértők születnek percenként, mert valaki a „VilágTitkai24” oldalon látta, hogy „ez be van bizonyítva!”
 
Hogy mi? Mindegy. A lényeg, hogy valaki megmondta.
 
És ha valaki próbálja közbevetni, hogy – „de hát nincsenek források…”, a válasz azonnal jön: – „Pont ez a baj! Eltitkolják! Ébresztő!”
 
A bizalom logikája kifordult: minél kevésbé hiteles egy oldal, annál inkább „bátor”, „független”, „nem megvett”.
 
Az újságírás helyét átvette a megosztásgomb-teológia: ha elég sokan hiszik, akkor igaz.
 
Mert a tömeg sosem téved.
(Lásd még: történelem, bármelyik év.)
 
És miközben az emberek háborognak, hogy „a média manipulál”, valójában a manipuláció a média nélkül is működik — önkiszolgáló rendszerben. Az ember már saját magát manipulálja, algoritmus nélkül is.
 
A legszebb mégis az, amikor valaki azt mondja: – „Én már nem hiszek a médiának.”
 
Majd két perc múlva megosztja, hogy „Tegnap láttam, hogy a NASA elismerte, a Nap valójában hideg! Forrás: Egy videó.”
 
A hit tehát él, csak a templom változott: ma már a hírfal az oltár, a megosztás a szertartás, és az igazság nem a tényekben, hanem a kommentek számában lakik.
 
És ha valaki meg meri kérdezni, hogy „bizonyíték?”, a válasz mindig ugyanaz:
– „Nem kell bizonyíték. Én érzem, hogy igaz.”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...