Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 549.

Párhuzamos valóság, made in Hungary


 

Van az a pillanat, amikor az ember már nem tudja, hogy híradót néz, vagy épp a South Park új évadát. Először jött a tagadás: „propaganda!” – üvöltve közli a progresszív frontvonal, miközben az adatok már fél napja keringenek a neten, mint egy olcsó UFO a 80-as évek tévésorozataiban.
 
Aztán jött a második felvonás: „Á, csak egy ukrán admin hibája volt, véletlen, eskü!” – mondják, majd a fickó eltűnik, mint a becsület a politikában. És mikor már minden recseg-ropog, megérkezik Radnai, a történet Deus ex machina-ja, és bejelenti: „Orbán embere volt! Ő tette az appba a szabotőrt!”
 
Mert nálunk így működik a párhuzamos valóság, ahol minden logikus: ha valaki hibázik, az biztosan Orbán. Ha esik az eső – Orbán. Ha nem esik – Orbán elvitte. 
 
Ha a szomszéd macskája eltűnik, nyilván Mészáros Lőrinc adott neki közbeszerzést.
 
És az egészben nem is az a legfélelmetesebb, hogy valaki ezt leírja, hiszen a sárga ház lakói manapság a társalgó helyett a Facebook poszt- és kommentszekcióban csoportosulnak, hanem az, hogy egy egész szekta áhítattal olvassa, bólogat, és közben megosztja a Facebookon a kommenttel: „Végre az igazság!”
 
A párhuzamos valóság tehát nem is olyan messze van – csak pár kattintásnyira. És ahogy elnézem, ott már nem is sci-fit gyártanak, hanem dokumentumfilmet… rólunk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk