Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 531.

Az igazi érettség – magyar módra


 

Az igazi érettség az, ha csendben maradsz, mosolyogsz, hátat fordítasz és tovább mész. Legalábbis ezt szokták mondani a bölcs idézetek, általában egy rózsaszín háttér elé photoshopolt naplementével. Mert ahol a tudatlanság beszél, az intelligencia hallgat – és csendben keresi a legközelebbi kijáratot.
 
De valljuk be, ez Magyarországon már nem érettség, hanem konkrét életmentő technika. Ha valaki a buszon előadja, hogy a Föld lapos, a benzin vízből is előállítható, és a nagymama Facebookról gyógyította meg a daganatát szódabikarbónával, akkor az igazi bölcsesség tényleg az, ha csak mosolyogsz, mintha most kaptál volna SMS-ben hírt a lottó ötösről. Aztán csendben elsétálsz – még mielőtt a beszélgetés úgy alakulna, hogy te leszel a „hazaáruló”, „libsi”, „bérkommentelő”, „sorosista reptilián” vagy mindez egyszerre.
 
Az érettség itt nem bizonyítvány, hanem túlélési stratégia. Ezért az új közéleti etikett három szabálya a következő:
 
Mosolyogj – mert ha nem mosolyogsz, azt hiszik, provokálsz.
 
Hallgass – mert ha megszólalsz, öt percen belül tényellenőr leszel egy kocsmai szócsatában.
 
Fordíts hátat – mert ha szemtől szembe maradsz, nagy eséllyel rád olvassák, hogy „te biztos nem itt élsz, különben tudnád”.
 
A modern intelligens ember így közlekedik a világban: mosolyog, miközben a metrón a szomszédja a telefonba ordítja, hogy az unokatesója pontosan tudja, mikor lesz világvége. Hallgat, amikor a szomszéd néni a kukánál meséli, hogy a kormányt minden este személyesen tájékoztatja a Szentlélek. És hátat fordít, amikor a közösségi médiában valaki tíz perc alatt bizonyítja be, hogy ő már régóta személyes jóbarátja Putyinnak, Trumpnak és Nostradamusnak. Is.
 
Az igazi érettség tehát nem más, mint egyfajta nemzeti sport: ki tudja tovább megőrizni a méltóságát a tudatlanság gőzölgő pezsgőfürdőjében? Aki mosolyogva kibírja, az nemcsak érett, hanem olimpiai bajnok is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...