Van abban valami meghatóan emberi, amikor valaki úgy hiszi, hogy a kormányváltás majd megjavítja az életét. Hogy az új miniszterelnök egyfajta politikai Jézus lesz, aki nemcsak a rezsit csökkenti, hanem a szellemi lomtárt is kitakarítja, és új agyat szerel a fejébe.
Ott ülnek ezek a lelkes forradalmárok a kommentmezőkben, a billentyűzet hősei, akik már harmadszor mentik meg a hazát, ma is pizsamában, a panel kilencediken, a Bubiv szekrénysor árnyékában. Kormányt buktatnak, rendszert váltanak, közben pedig elfelejtik kivinni a szemetet.
A szatír is csak vakarja a fejét: vajon mit gondolnának, ha egyszer tényleg kicserélnék az egész garnitúrát, hirtelen tele lenne a hűtő, megjavulna a házasság, és a főnök végre felismerné a zsenialitásukat?
Nem, barátaim. Egy kormányváltás nem upgrade a személyes életetekhez. Az életetek szoftverhibáihoz nem elég politikai patch-et telepíteni.
Mert aki most is csak panaszkodik, az akkor is csak panaszkodni fog – legfeljebb másokat hibáztat. A lustaság, az igénytelenség és a végtelen vegetálás olyan, mint a Windows-frissítés: mindig van újabb verziója, de sosem működik rendesen.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése